Életem legnagyobb szerelme szakított mert nem lehet közös életünk, bár ő is nagyon szeret. Hogyan lehet ezt túlélni, meddig fáj?

Tizenhét éve együtt vagyunk a feleségemmel. Gyerekeink is vannak. Az elmúlt években beteg lett, nem tehetem meg hogy elhagyom, már csak a gyerekeink előtti példa miatt és a környezet előtt sem. Két éve megismerkedtem egy lánnyal. Nem szeretői kapcsolatnak indult és nem is a szexről szólt sohasem (bár az is szép volt együtt). Egymásban felfedeztük a másik felünket, mindenben egy húron pendültünk, egy végtelen szerelmünk volt. Csodálatos élmények értek, a kapcsolat az állandó felfedezést, fejlődést hozta. De esténként mindenki ment haza: ő a lakásába egyedül, én a családomhoz. Két évig bírta, bár egy év után már állandóan vissza-visszatért hogy szakít. Most úgy alakult hogy már nem látjuk egymást nap mint nap a munkánk miatt, és azt kérte, engedjem el, szakít, nem bírja tovább. Ennek már sok hete. Nagyon össze vagyok törve, elvesztettem a reményt, borzalmasak a napok. Nem tudom meddig tart ez és mi vár rám. Előtte ott az élet lehet neki bármi, bárki, nekem már csak a boldogság nélküli házasságom, főleg ha a gyerekek kirepülnek (azért ennek még sok év kell). Meddig fog tartani ez a fájdalom? Valakinek van ilyen tapasztalata? Köszönöm előre is a válaszokat.