Életem legnagyobb szerelme szakított mert nem lehet közös életünk, bár ő is nagyon szeret. Hogyan lehet ezt túlélni, meddig fáj?

A megcsaláshoz nem szólnék hozzá csak annyit, hogy a te oldalad is meg lehet érteni.

Nem értem viszont, hogy ha az emberek 99 %-a nem vállalja otthon az ilyen beteg kezelését, akkor te miért nem vonod le ebből a konzekvenciát. Te is bele fogsz rokkanni, sem a feleségednek nem lesz jó, sem a gyerekeknek, sem neked. Ráadásul munka és család mellett valószínűleg nem is tudod úgy ellátni, ahogy kellene.

A gyerekeknek ez szerintem nem jó példa, hiszen csak a boldogtalanságot látják. Szomorúság a családban, hiszen nincs szeretet, csak a reménytelen betegség és a küszködés. Ez lenne a példa?

"Ha olyan egyszerű lenne! Hányan mennének, csonka-bonkák, nyomorultak, árvák, éhezők!" vagy Hallott-e már bárkitől azt, hogy az életben a megismerés maga, ami jó? Nem ideig-óráig jó- hanem örök érvényűen jó.

A gnózisz, ahogy a görögök mondták, a világ megismerése. Ennek elengedhetetlen része az önmegismerés. "Ki vagy te? A határtalan, aki a határok közt megjelent"- mondja Weöres Sándor Vagy olvasson Szabó lőrincet

Egyéntől függ, hogy meddig tart a fájdalom. Minden embernél más. Tulajdonképpen azt is mondhatjuk, hogy ez a lány volt a testi/lelki támaszod, ezért is értékelheted fel "életed szerelmének".

Mindenképp keresned kellene egy olyan tevékenységet, hobbit, baráti kört, ami feltölt, sikerélményt ad, amiből táplálkozhatsz.

A leírtak alapján otthon mindenkit te szolgálsz ki és te látsz el, magadra is kell gondolnod, hogy legyen erőd mindehhez.

Én nem ítéllek el.

Ha nekem kellene ezt az utat járnom.....

Miert is lettek gyerekek ? Sajnalatbol ?

Ps az esku akkor is esku ha nem halalos szerelembol tortent az a te problemad anit igertel azt be kell tartani ettol vagy ferfi ez tesz becsuletes embere.