Ha két évig együtt vagy valakivel, ki tudsz belőle szeretni egyik napról a másikra?

Olyat el tudok képzelni, hogy az érzelem szép lassan kezd halványulni, elmúlni, és ennek felismerése egyik napról a másikra történik. Velem is volt már ilyen, nagy szerelem volt, aztán idővel elkezdett enyhülni a dolog, de nem foglalkoztam vele, minden ugyanolyan volt, mint addig, hiszen miért kavarjam fel egy pillanatnyi mélyponttal a másikat? Aztán egyik nap eszembe jutott, hogy ez a "pillanatnyi mélypont" már több, mint fél éve van, és valahogy nem javul egyáltalán, és ilyen "basszus, én már nem vagyok szerelmes" típusú megvilágosulásban volt részem. Na, ez egyik napról a másikra történt, de a szerelem maga már régen elmúlt- a másik fél számára ez valóban "egyik napról a másikra" érződhetett viszont, mert nem mondtam neki semmit, a viselkedésemen sem érezhette, hiszen mondom, én ezt pillanatnyi visszalépésnek hittem, amivel nem érdemes foglalkozni.

De olyan is lehet, hogy történik valami, ami miatt egyszerűen kiábrándul egyik a másik félből. Csalódik benne, a bizalma olyan szinten megrendül, ilyesmi. Ez viszont már valóban egy hirtelen esemény, nem egy hosszas folyamat.

Csak félve teszem fel a kérdést: ha valaki azt érzi, h már nem az igazi a dolog kettőjük között akkor mi a f#szért vár fél évet magában őrlődve, ahelyett, h közölné a párjával adolgot, hátha együtt tudnak találni valami megoldást a dologra?!

Amúgy meg a szerelem mindig elmúlik. Az nem számít semmit. Az a lényeg, h milyen valós érzések maradnak a helyén.

Ez nem villámcsapás-szerű, maximum nem mondta meg neked eddig, ha valamivel idegesíted, valami tulajdonságod zavarja őt.

Tehát ülj le vele és kérdezz rá, hogy mondja el, mi zavarja benned, mert csak így tudtok változtatni. Mindent meg lehet oldani, ha akarjátok és a másik tudomására hozzátok, de ha nem mondja el, akkor nem fogsz tudni mit csinálni. Minden a kommunikációnál kezdődik, alapköve egy kapcsolatnak... Biztos van ott valami, faggasd ki.