Mit tegyek, ha egyszerre két embert csaltam meg két módon? Csak az olvassa, akinek van ideje!

Elég bonyolult az alapfelállás, de leírom, mert lényeges.

Én most kezdem az utolsó évemet egy gimnáziumban. Van egy barátnőm, aki már vagy 10 éve a legjobb barátnőm. Ő eggyel alattam jár, még két éve van a gimiben. Nagy álmunk vált valóra, amikor "igazi" testvérekké váltunk. Kb 4 éve az ő apja és az én anyám összejöttek. Onnantól kezdve egy házban is éltünk. (Az anyjával nem tartja a kapcsolatot)

Kb 1,5 éve van barátom. A fiú az anyjával él és az öccsével. A barátom most lesz végzős az egyetemen, az öccse ősszel kezdi. (Eddig az öccsével egy gimibe jártunk, rajta keresztül ismertük meg egymást)

Az öccsét a barátnőm is ismerte és rajtam keresztül a bátyját is. Gyakran eljárt velem a bulijaikba. Aztán ő meg összejött a barátom öccsével. Komolyan úgy éreztem magam, mint valami Barbie mese végén. Pedig egyáltalán nem olyan...

A fiúkról még pár szót. Az én barátom az a "laza" fiú. Nagyon sportos, és jóképű. Az a tipikus kék szemű, szőke hajú, magas fiú, akit meg szoktak nézni. Nem egy féltékeny típus, fel sem merül benne, hogy nekem tetszhetne más esetleg. Szóval van önbizalma, bár nem mondom, hogy alaptalanul. Egyébként leosztó is, ami mellém szerintem kell is.

Az öccse pedig a tipikus második gyerek. Az öcs, aki nem tud kilépni a bátyja árnyékából. Nincsen annyira helyes, bár ő is jóképű. (Vannak, akiknek helyesebb is, mint a barátom) Testalkatilag is különböznek. Nem kövér és nem is sovány, de edzeni nem jár, csak focizni a bátyjával.

Korábban gyakran piszkáltak minket azzal, hogy olyan, mintha nem is a húgom barátja lenne a barátom öccse, hanem az enyém. Tény, hogy jó volt a kapcsolatunk, de ebbe semmi rosszat nem láttam. Egy éve szinte együtt laktunk. Ő vitt suliba és együtt is mentünk haza. Ott is gyakran voltak olyan elejtett mondatai, ami miatt azt hitték, hogy együtt vagyunk (pl.: ma esete én választok filmet, főzzünk valamit vagy rendeljünk este, stb...) De én nem vettem komolyan.

Egyik este ketten voltunk otthon. Én összevesztem a bátyjával, mert már megint olyanokkal ment el, akiket nem bírok. Kértem, hogy csináljunk együtt valamit, de ő nem akarta. Inkább már megint ment a barátaival. Én meg ezen megsértődtem. A barátnőm pedig elment az anyjához (csak nyáron látogatja). Az este úgy alakult, hogy "beboroztunk". Azt mondta, hogy bekísér az ágyamba. Innentől már szerintem mindenki tudja mi történt.

Másnap reggel nem tudtam, hogy mi lesz. Aztán próbáltunk erről beszélni. Azt mondta, hogy nem bánta meg. Hogy már régóta akarta és hogy szeret. Meg azt is mondta, hogy a bátyja nem is értékel. Közben én is rájöttem, hogy szeretem. Így megint megtettük.

Nagyon sajnálom, hogy így alakult. De szeretem. Most mit tegyek? Valljak be mindent? De akkor már sehol sem lenne nyugalom. Sem a barátoméknál, sem otthon. Vagy hagynom kellene így mindent? Nagyon rossz érzés, hogy valami olyan dolog tett boldoggá, amivel két ilyen, szívemhez közelálló embert sértettem meg. De mi van, ha a testvérpárból nem a "megfelelőt" választottam? Ráadásul most a barátom azt hiszi, hogy miatta nem akarok visszamenni a házukba. Azt gondolja, hogy annyira megsértődtem, amiért nem maradt velem otthon.