Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ilyen ellentmondás esetén mi a helyzet? Mikor valaki egyszerre vágyna valamire, de fél is tőle, sőt?
A szerelemről lenne szó. Mi a helyzet akkor ha valaki vágyik rá, de fél is tőle? Nehezn nyílik meg, végig fél a megítéléstől/elítélétől, igazán őszinte nem tud lenni (ha őszinte lennék a legkevesebb, hogy kb. mindenki a halálomat követelné... :( Vagy már diliházba csuktak volna). Ráadásul úgysem értené meg a káoszt ami bennem van. Így is nagyon sokat kell magyarázkodjam, ha ismerkedésre adom a fejem.
Voltam kapcsolatokban, szerelmes sosem lettem. Mindig tartok egy kis távolságot, nem merek belevetődni abba a "rózsaszín ködös" habos világba, és elveszíteni a privát szférámat. De máskor meg ha elképzelek dolgokat... Olyan szépnek tűnik. Meghitt esték, kellemes vacsorák... És talán maga a szexualitás is (bár attól még jobban félek - eddigi tapasztalataim is csak rontanak az összképen).
De mikor ismerkedem egy idő után vágyom a magányra és a privát szférára. Valami arany középút kellene - vagy csak őszintén elmondani, hogy meg foglak szeretni egyszer, de nem megy egyik napról a másikra, illetve vágyom a napi pár óra magányra - nélküled. Ez utóbbit nem merném mondani, mert tuti ki lennék dobva érte. De kiakaszt és szétfeszítem magam, ha mindig valakivel lenni kell. Vágyom a felszabadult magányra amikor nem kell viselkedni, vagy szabályokat betartani hanem énekelhetek magamban, dumálhatok összevissza, piszkálhatom az orrom, ha épp olyanom van, ihatok üvegből, ehetek tejbeáztatott kekszet vagy bármi mást ami és amnenyi jólesik - és nem kell a másik lenéző pillantásaitól rosszul érezni magam, hogy "már megint zabálsz" "szánalmas vagy" "nem kellene ilyesmit enned" "mit beszélsz magadban, te őrült?" meg ilyenek.
Szexuális téren, valószínű gyenge-közepes teljesítményt tudok nyújtani, azt is úgy hogy én nem élvezem. A csókolózást sem. Eddig legalábbis.
Ez most így micsoda? Van kiút vagy "akaszd fel magad, te darab szar, úgyse vagy jó semmire?"
válasza:"ihatok üvegből, ehetek tejbeáztatott kekszet vagy bármi mást ami és amnenyi jólesik"
Paranoiás vagy, ezek senkit nem zavarnak. De a többi se amit kizárólag egyedül lehet csinálni szerinted. Az orrodat meg kimehetsz a mosdóba túrni. Én is azt csinálom, és nem érzem ettől még korlátozva magam. Amúgy se a szobában kell szétdobálni a fikát, akkor se, ha egyedül vagy!
#1
Hát nem tudom ez mennyire paranoia. Nem szólnak be ezért, hogy mondjuk "értelmetlen dolgokat" csinálok - sok értelmetlen hobbim van a gépen, ezekkel szórakoztatom magam - vagy zavarja az hogy rohadtul úgy fogok helyezkedni, hogy ne nézze hogy én mit csinálok (zavar, ha belenéznek az írásaimba, vagy bármibe amit épp csinálok - ha kész és olyan úgyis megmutatom) - zavaró hogy mindig sértést várok elsőre. "mi ez a szar?" vagy ilyesmi.
Zavaró az is továbbá a privát szférában, hogy nem köhöghetek vagy mondhatok csak úgy valamit, mert rögtön rákérdez, hogy "ezt miért mondtam" vagy "mi a bajom"... Simán csak fenhangon gondolkodom, gyakran magam is szórakoztatván ezzel.
válasza: válasza:Először is senki sem tökéletes, mindenkinek megvannak a saját "hülyeségei". Az hogy vágysz a magányra is, az meg szerintem normális, hisz a párkapcsolat se jó ha arról szól hogy napi 24 órában mindig együtt. Az meg hogy miket csinálsz egyedül, abból én max az orrtúrkálást venném vissza komolyabban, a többi szerintem nem zavaró (annyira). Na meg ha lesz társad, akkor lesz kihez szólnod, nem kell magadban beszélni.
Ha pedig valaki azért mert mondjuk üvegből iszol, vagy olyannal játszol a gépen ami neki nem tetszik, és ezért leszól, az nem is való hozzád. Ha két ember szereti egymást, akkor elfogadják egymás hibáit. Ha meg kell magad játszani, akkor ott eleve baj van. Aki szeret elfogad így is, aki nem, azzal meg nem tudsz mit csinálni.
N
válasza: válasza:#5
Az a "vicces", hogy minél inkább próbálom rendbe rakni a káoszt annál inkább elvesztem a hatalmam felette...
Sajnos jelenleg nem állok közel senkihez sem annyira, hogy ilyen dolgokat mondhassak neki. Mióta utolsó exemmel szakítottuk - ami nagyjából egy "szeretném ha vége lenne. én is. megromlott a kapcsolat. igen, sőt ez sosem volt az. hát további jó szerencsét!" szóval amolyan semmi volt, de kellett akkor azt hiszem. Csak nem volt okos ötlet erőltetie meg siettetnie + egyéb körülmények serege ami miatt nem volt jó a dolog.
Áh... Fogalmazok, de úgy érzem hogy nem összetett. Hiányzik a régi önmagam amikor még átláttam mindent.
#6
A jó öreg idő és tempó akkor nálad is kellemetlen tényező tud lenni.
Én olyan kapkodásnak érzem amit sokan itt szentírásként kezelnek hogy 1 hét múlva már csókolózás, 1 hónapon belül szex és szerelmesnek kell lenni addigra már. Körülbelül ezt én nem tartom elképzelhetőnek. 1 hónap alatt meg sem lehet ismerni valakit - talán csak engem, mert ha egyszer nyitni kezdek "a számból ömlik a szó" (bár kissé da-da-da-dadogok - na jó ezt azért nem) pontosabban írásban kezdek maratoniba akkor... 5 ezer szó az smafu egy levélbe.
Vagyis volt egykor... Gyengültem.
Valaki írta hogy 20 éves, de nem én több vagyok... 2 tucat az életkorom.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!