Akinek van párja, és beteg lesz valamelyikőjük, akkor mindenki leszarja hogy elkapja a másiktól a betegséget?

Gyerekeket sem szabad teljesen steril közegben elzárni mindentől, mert kevésbé lesz ellenálló a szervezetük. Ne gondold, hogy mi vagyunk a hülyék, csak kicsit gondolkodj. Természetesen a gyógyítás fontos, de van, amivel szemben csak úgy szerezhetsz védettséget, ha te is átesel rajta. Ha jól tudom, a bárányhimlő is ilyen. Én általában a vírusos időszakok elején szoktam összeszedni a nyavalyákat, 1-2 hét kellemetlenség, de utána, mikor már az ismerőseim többségét is utoléri, az én szervezetem már védekezik, és jellemzően nem esek vissza.

Megértelek, én meg a másik oldalról közelítettem meg a dolgot, mert valamit épp összeszedtem :D Ilyenkor nem is szeretném ha elkapná, de gondolom szeretne annyira hogy ne érdekelje. Valószínűleg én se lógnék rajta állandóan, de azért túlzásba se tudnám vinni a távolságtartást, inkább ápolnám én is valószínűleg, ahogy mások is írták már.

Mi teljesen ésszerűen ugyanúgy csinálunk mindent betegség idején is, mint azon kívül. Én a náthás-köhögős dolgokra vagyok fogékony, amiből többnyire tüszős mandulagyulladás lesz, évente kb 2x lázas is leszek. A párom évek óta nem kapott el ilyen jellegű betegséget. Őt a fosós-hányós dolgok szokták ledönteni a lábáról, olyasmit a 25 évem alatt talán 2x sikerült összeszednem. Az influenzát egyikünk se szokta elkapni.

Nem azt mondanám, hogy leszarom, de igenis megkísértem a sorsot olyankor, amikor a párom beteg. Sztem ilyenkor, betegen van az embernek leginkább szüksége törődésre, gondoskodásra, érintésekre. Vhogy nem tudnék a tükörbe nézni, ha inkább azon picsognék, hogy jaj, ha túl közel megyek hozzá, hozzáérek, akkor én is beteg leszek. Mondjuk én hiszek benne, hogy pozitív hozzáállással meg egészséges életmóddal lehet csökkenteni a kockázatát annak, hogy a másiktól elkapjuk. Pl. páromat ápoltam több napig vírussal, mégsem kaptam el.