Ha valaki csúnya annak miért is kellene ragyogó önbizalma legyen?

14

Pedig igen, a genetika is nagy szerepet játszik, mégpedig azért, mert nem mindegy, milyen az agyad, idegrendszered szerkezete. Bizonyos szerkezetek kedveznek egyféle gondolkodásnak, érzelmi világnak, mások szerkezetek, pedig másnak. Nem kötelező, hogy minden esetben a szerkezetnek megfelelő legyen a szoftver, de mivel a hajlam megvan, ezért könnyebben aktiválódhat mint az a rész, amely nem annyira fejlett. Nekem a büntető rendszerem alapból aktívabb mint a jutalmazó rendszerem, ezért gyakrabban érzek negatív érzéseket mint azok akinek a jutalmazó rendszerük az erősebb.

A neveltetést mint meghatározó tényezőt csak azért említettem, mert saját tapasztalatomból kiindulva, közel 10 év kevés volt, hogy említésre méltó változásokat vigyek véghez a személyiségemben. Pedig 20 éves koromban már ráeszméltem, hogy jó lenne változni, és azóta próbálkoztam is különféle módszerekkel. Természetesen az elején lelkes voltam, mert hittem, hogy lehetséges. De aztán, ahogy teltek az évek és azt tapasztaltam, hogy alapvető érzelmi világom semmiféleképpen nem változott, még mindig gyakran érzem magam pocsékul, elhagyva, esetlennek stb, ezért arra kezdtem gondolni, hogy nem is nagyon lehetséges megváltozni GYÖKERESEN. Kisebb-nagyobb csiszolásokat persze el lehet érni a személyiségen, viszont gyökeres változást nem. Szerintem. Ezt alátámasztja az is, hogy nem is ismerek olyan embereket, akiknek gyerekkori alap személyiségüktől eltérő személyiségük lenne manapság. Persze mindenki végig megy egy érési, komolyodási fázison, de az alap az ugyanaz mindenkinek.

Ezért is nem látom, azt, hogy az én felelősségem lenne az, hogy most ilyen vagyok. Sokkal több köze van ehhez apának, anyámnak, a szerencsének, a barátoknak, környezetemnek, társadalomnak stb. mint nekem.

Jó volt a példa, a hölggyel aki leadott 70 kg-ot. Nagyon inspiráló számomra. Ufó fejre tudsz valamilyen hatásos edzésprogramot?

Vannak félelmeim, és mindet legyőztem, hidd el. Sosem menekültem el. Felültem hullámvasutakra, barangoltam erdőben egyedül, beszéltem hallgatóság előtt stb. Ezek mind félelmeim voltak, nem hátráltam ki előlük. Sajnos nem hoztak változást. Nem értem, hogy konkrétan melyik félelmeimmel kellene szembe mennem? Attól félek a leginkább, hogy egyedül maradok, hogy senki nem fog soha szeretni, nem fognak tisztelni és nem fogok haladni az életben az "adottságaim" miatt. Ezekkel, hogyan lehet szembe menni?

Nem kifogásokat akarok keresni abban amit leírsz, pusztán szeretném megérteni, hogy mégis, hogyan segíthetnék magamon. Köszi a választ!