Miért MINDIG a 3. személyt gondolják az emberek hibásnak egy esetleges válás/szakítás esetén?

Persze, hogy én is ismerek olyan személyeket és történeteket, amikor a 3. tényleg csak "bekavart". A pár egyik tagját pusztán szórakozásból elcsábította, de ennyi! Persze a dolog kiderült, és aztán különböző kimenetelei lettek a történeteknek. Azt megértem, ha ezekkel a személyekkel elutasítóak az emberek, mert lehet, hogy a pár másik tagja tényleg egy odaadó, szerető társ, aki nem ezt érdemli.

DE! Van másik véglet is. Leírom példának az én történetemet.

Amikor megismertem a férfit, akibe szerelmes vagyok, éppen egy nagyon durva szakításon voltam túl. (Már el voltam jegyezve, 4 évig tarot, azt gondoltam, hogy életem szerelmét megtaláltam)Nem is akartam gondolkozni új kapcsolaton.

Ebben az időben lett egy új munkatársam. A munka miatt sok időt kellett eltöltenünk együtt, amit nem bántam, mert nagyon humorosnak és szimpatikusnak találtam. Hónapok teltek el és egyre többet beszélgettünk. Láttam rajta, hogy sokszor rosszkedvűen jött dolgozni, de nem foglalkoztam vele, mert tudom milyen egy kapcsolat, vannak benne veszekedések. De egy idő után ő kezdett mesélni. Elhinni sem akartam, amiket mondott. Nem fogok most nyilván mindent leírni. Például: a felesége otthon volt (a kisebb gyerek miatt), de a férjét várta 10-12 óra után egy csomó feladat. A gyerekek körül szinte mindent ő csinált a nap maradék részében, a nő egyáltalán soha nem főzött, boltba is a férjének kellett menni. De ez tényleg semmi ahhoz képest, hogy még mennyi mindent ő csinált otthon. Mesélte nekem, hogy már nagyon unja, hogy minden nap pont ugyanúgy telik. Minden nap összevesztek a feleségével. Csúnyán beszélt a férjével és már nem akart tőle semmit (egyáltalán nem akart vele lefeküdni, pedig a nő volt az, aki a gyerekek óta teljesen elhanyagolta magát-a férfi 100x jobb pasi, mint ahogyan a nő kinéz). Ennek ellenére a nő nagyon féltékeny volt.

Ezután Ő közeledett felém, amit én nem utasítottam el. Sokáig nem tartottunk fenn viszonyt, elvált a feleségétől. A gyerek nevelésében nem hagytuk magára, rengeteget vállalunk belőle.

Most egy ilyen esetben is én vagyok a hibás? Miért? Tény, hogy úgy gondolom, hogy ennél jobbat érdemel. Természetesnek vette, amit az átlag nem tudhat magáénak. Nem értékelte, hogy egy helyes, rendes férje volt. Azt gondolta, hogy majd az egész életét leéli egy nővel, aki már a 30-as évei elején úgy dönt, hogy szexelni sem akar vele? Aki csúnyán beszél vele, nem értékeli, hanem kihasználja. Egy ilyen esetben például miért hibás mindenki, kivéve az "elhagyott nőt"? Az emberek miért gondolják, hogy MINDIG az elhagyott a jó a történetben, a megcsaló és a szerető pedig a rossz? Komolyan érdekel. Én ugyanis biztos vagyok benne, hogy az életüket nem én forgattam fel, mellettem csak egyértelművé vált, hogy lépni kell!

Értelmes válaszokat várok!