A párom 8 év után és 2 és fél év jegyesség után szakított velem. Tudnátok segíteni?

23 éves lány vagyok. (Ex)párommal 15 éves korunkban jöttünk össze, ő 17 volt, túl két komolytalan, 1-2 hónapos kapcsolaton. Társkeresőn ismerkedtünk meg, de majd' egy évig csak kerülgettük egymást, meghallgattam a "csajproblémáit", közben pedig egyre erősebb vonzalmat éreztem a személye iránt és reménykedtem... 2007. február 9-én, sok, általam lemondott randi után megtörtént az első találkozás. Járás lett belőle, nekem ő volt az első csók és szexualitás szempontjából (utóbbiból neki is én). Teltek az évek, egyre jobban szerettük egymást. 4 éve volt egy félrekacsintása, nem testileg, hanem lelkileg, de túlléptünk rajta, megoldottuk. 2012 szeptemberében váratlanul eljegyzett, előtte és utána is rengetegszer mondta, hogy velem szeretné leélni az életét, ahogy a szülei is, és bennem talált meg mindent érzelmileg és szexuálisan. Mindez tökéletesen működött, egészen 2-3 hónappal ezelőttig. Édesanyámnak volt egy komoly műtétje, Ő mindig mellettem volt végig és támogatott, ahogy 16 évesen Édesapám halálakor és két éve Nagypapám elvesztésekor.

Az egész életemet köré építettem, együtt terveztünk mindent, hogy a 9. évfordulónkat már saját otthonban töltjük, ketten. Ezt sem én erőltettem, ő akarta és boldog voltam, hogy ilyen társra találtam.

Szóval az őszi (Édesanyám) operációja után padlóra kerültem emiatt és az egyetem miatt is. Inni kezdtem és gyógyszert szedni. Ő akkor is támogatott, és én tudtam, tartozom neki és magamnak azzal, hogy ezzel felhagyjak.

Volt egy születésnap decemberben, a legjobb barátjáé, ahová betegség miatt nem tudtam elmenni (kocsmázás volt amúgy). Ő itthon akart maradni, ápolni, alig bírtam rávenni, hogy menjen el és érezze jól magát, én ennek csak örülök.

Aztán abban a pubban volt egy lány, Sári, aki elvileg az exem legjobb barátjára hajt, de akinek elmondta, milyen szerencsés, hogy ilyen lány van mellette, mint én.

Nem volt okom rá, ez az én hibám, de féltékenykedtem a semmire, mert felszedtem néhány kilót és ilyen helyzetben alulértékeltem önmagamat.

De végig biztosított, hogy nincs semmi.

Aztán most 2 hete kiderült, hogy lent volt a kocsmában ez a lány, de elvileg végig az exem legjobb barátját ölelgette és puszilgatta. A párommal volt egy paktumunk: én nem iszom és nem szedek gyógyszert, ő pedig csak buliban szív megbízható marihuánát (drog ellenes vagyok). Ezt megszegte, és múlt kedden (márc 17-) bevallott mindent. Csodálkozott, hogy nem veszekszem, elfogadtam, mert emberek vagyunk, követhetünk el hibákat, az én hitvallásom az, hogy sokkal becsülendőbb, ha bevalljuk mindezt. Akkor megígérte, hogy mindig mindent elmond, boldogok leszünk. 9-én még kaptam tőle rózsát és egy nagyon érzelmes szerelmes levelet, ami rettentően jól esett.

Március 20-án, pénteken átmentem hozzájuk és a nagyanyja, aki eddig unokájaként szeretett, elkezdett velem üvöltözni, hogy a párom egy papucs és itt az ideje, hogy eltakarodjak az életükből. Megjegyzem, sosem ártottam egyikőjüknek sem, házias voltam, amikor náluk voltam, mosogattam, takarítottam, szemetet kivittem. Nem vagyok olyan , mint a mai lányok többsége. Nagymamája pár hónapja többször mondta, hogy ha elköltözik Balázs, akkor ő belehal. Próbáltam nyugtatni, nyilván sikertelenül.

Családom szerint benne van a "nagyi" keze a dologban.

Lényeg a lényeg, a veszekedés után rögtön elmentem, a párom utánam akart jönni, de mondtam, hogy ne tegye, nehogy "papucsnak" tűnjön, és egyáltalán nem haragszom rá, nagyon szeretem. Aznap többször is hívott este, sms-t és emailt is küldött, ahogy szombaton is. Kértem, hogy várjunk az átjövetelével pár órát, belement. Aztán már nem akart.

Vasárnap (22-én) pedig 8 év 1 hónap és két és fél év jegyesség után telefonon szakított. Könyörögtem, sírtam, időt is adtam volna bármennyit.

Írtam neki rengeteg levelet, egy 4x a/4-es oldalnyit, amit azóta sem nagyon olvasott el. Pénteken, vagyis 27-én adtuk át a dolgainkat egymásnak, azt hittem, választ ad, de az apukája hozta el és menniük kellett valahova.. Nem érzem korrektnek a lezárást, a magyarázat nélküliséget. Illetve van valami: egyrészt letörölt, letiltott mindenhonnan, de egy másik profilon láttam, hogy ismerősök lettek ezzel a Sárával. Normális hangon megkérdeztem, hogy van vagy lesz-e köztük valami, de azt mondta, nincs, egyedül akar lenni jó ideig, de ha lenne sem lenne közöm már hozzá.

Hogy tud 8 évet így kitörölni az életéből? Hogy "már nem szeret úgy mint régen, már teher volt neki ez a kapcsolat"??? De miért, amikor érzelmileg megadtunk egymásnak mindent, úgy bújtunk egymáshoz, mint két éhező kisállat, szexuálisan a szó szoros értelmében mindent megkapott és folyton csak ismételgette, hogy nem akarja mással, ezt sosem tudná sem szexuálisan sem érzelmileg átélni.

Rátört volna a "kapunyitási pánik"? Lehet, hogy most nagylegénynek érzi magát, de idővel rájön, hogy mit/kit veszített?

Egy hete nem ettem, csak iszom és rágódom... várok. Kérem, akinek bármilyen módon hasonló tapasztalata vagy gondolata van, ossza meg velem. Köszönöm!