Nektek milyen"furcsa"szokásotok van amikor szerelmesek vagytok? Milyenek vagytok olyankor?

Én megnyugszom. Erős vagyok. Boldog. Úgy érzem, elértem valamit. Van motivációm, hogy mindent megtegyek, precízen tegyem, hogy ne hibázzak. De ettől nem görcsölök.

Volt, amikor ideges voltam, úgy vert a szívem egy lánnyal, hogy azt hittem, megőrülök. Elmúlt. Már nem fáj. Van egy lány, akivel minden természetesnek érződött, elmúlt a kézremegésem (jelképesen), úgy éreztem, így vagyok boldog. Nem éreztem, hogy vége lehet. Ennek most lett vége. Ez fáj. Szóval hiába viszonzott szerelem, mégis vége lehet. Mégsincs biztos pont. Mégis van miért félni. Mégis van miért remegni.

Azt akarom ebből a zagyvaságból kihozni, hogy pont, hogy amikor szerelmes az ember, akkor múlnak el a furcsaságok! Akkor kéne... mert hát a másikért vagy, és biztos vagy a dolgodban.

Illetve most, hogy vége lett nekem, most érzem a szerelmet jobban, hogy nincs velem. Puszilgatom a képét, beszélek hozzá. Olyanokat teszek, amiket együtt tettünk. Azt eszem, amit ő evett.

Bocsi a katyvaszos válaszért, azért remélem, volt értelme leírnom, ha nem is tegnapi kérdés :)