Képtelen vagyok felnőtt nőként élni, mint ha kimaradt volna a kamaszkorom?

25 éves nő vagyok és képtelen vagyok úgy élni mint egy korombeli nő. Szégyelem magam a szüleim előtt amiért van barátom, szörnyű érzés fog el szex közben ( mit gondolhatnak a szüleim rólam most), azon rágodokhogyan állnék eléjük egy gyerekkel a kezembe ( kislányuknak gyereke van). Mindez kihat az életemre, a gondolkodásomra, a kapcsolatomra is. Olyan ez az egész mint ha kimaradt volna a gyerekkorom, kamaszkorom. Tényleg kimaradt: kamaszként alig foglalkoztak velem. Suli aztán haza kitakarítani, megfőzni/ bevásárolni majd edzésre sietni és este tanulás és alvás. Soha nem voltak ott a szüleim. 19 évesen külföldre mentem ahol teljesen önálló lettem , évekig alig kerestek volt amikor 10 napig nem telefonáltak. Az utóbbi 1-2 évben kezdtek jobban keresni, azóta kezdett kialakulni bennem ez az érzés. Hiányoznak a szüleim és megprobálok megfelelni a szemükben sőt úgy érzem magam mint egy gyerek. Olyan mint ha kimaradt volna az életemből egy rész. Mit tegyek, ez igy nincs rendben és a kapcsolatom is rá fog menni.