Boldog, kiegyensúlyozott párkapcsolatnak mik az ismérvei?

Nincs igényed az "ismérvek" gyűjtésére és mások megerősítésére :)

(Ez nem gúnyolódás, tényleg ez a véleményem.)

kiegyensúlyozott ok, de a boldogsággal úgy vagyok, hogy az nem egy állandó állapot, hanem egy rövid távú intenzív dolog. Így én az elégedett kategóriát használnám.

És még hozzácsapnám a listához az őszinteséget és a vele járó kommunikációt is. Mert meg figyeltem már, hogy nagyon sok kapcsolatban lehet, hogy halálosan szerelmesek egymásba a felek, akár életüket is adnák a másikért... de képtelenek az őket foglalkoztató kérdéseket feltenni a másiknak mert félnek, hogy megtörik az idillt... és ezzel gyakorlatilag pont, hogy nincs idill. Olyan egyszerű dolgokat sem tudnak megkérdezni, hogy mikor szeretnének esküvőt?

Nekem a legfontosabb a

- bizalom

- őszinteség -> kommunikáció

- tisztelet

- szeretet

- barátság

Ha ezek megvannak akkor kb. minden megvan ahhoz, hogy egy jól működő kapcsolata legyen az embernek, a többi csak körítés és közös megegyezés kérdése. (Mert pl a legtöbben meghalnak azért, ha távol van a párjuk és nem hívhatják mindennap fel. Én meg pl. csak akkor hívom, ha van valami érdemi információ amit közölni akarok vele, de ez nálam nem jelenti azt, hogy nem szeretem)

Huszas éveimet éppen betöltve én se mertem esküvőről és gyerekekről beszélgetni, csak ilyen messzi távlatokban, hogy akkor majd egyszer talán megkér, talán összeházasodunk, talán lesznek gyerekeink. De még a talán összeköltözésig se jutottunk, mert ugye arról se mertem beszélgetést kezdeményezni. :)

Most 26 éves vagyok, 3 éve vagyunk együtt a vőlegényemmel és bizony már első hónapban megbeszéltük, hogy akkor mindketten esküvőben gondolkodunk, még a tervezett gyerekszámot is kiveséztük, hogy 1 kevés, 3 túl sok, de a 2 pont tökéletes. 8 hónapra összeköltöztünk, akkor is megbeszéltük, hogy 2-3 éven belül ha működik az együttélés, akkor eljegyzés, az esküvő meg a gyűjtögetés függvénye, mármint az időpont. Szerintem a jövőbeli terveket meg kell és meg kell tudni beszélni egy komoly kapcsolatban, hogy ne legyen az, hogy már 7-8 éve vársz eljegyzésre, de sosem esett szó, lassan 30-35 éves vagy, de a gyerekkérdés még sosem jött szóba. Ez így egyszerűen nem működik.

Számomra egyébként az egy boldog és kiegyensúlyozott párkapcsolat ismérve, hogy a pár nem csak szereti és támogatja egymást hanem egymás legjobb barátai. Bármit el mernek egymásnak mondani. Nekem pl nagyon sokat jelent, hogy a vőlegényem bármikor meg tud nevettetni, bármilyen pocsék kedvem is van. Mindkettőnknek fura és fárasztó humora van így gyakran van az, hogy olyanon röhögünk amin mások csak a fejüket fogják, hogy ezek hülyék, de imádom az ilyen helyzeteket. Fontosak a közös élmények, és emiatt nem hátrány ha a másik nem teljesen antiszociális. A szerelmi vallomások nem hiányoznak, mivel üres szavaknak érzem ha nincs mögötte bizonyíték. De mondjuk én a tettekből érzem, hogy valaki mennyire szeret engem. Például minden reggel ébred velem hétköznap, pedig még aludhatna plusz egy félórát, de így segít készülni, együtt kávézunk így ő félórával hamarabb ébred, de én kelhetek negyedórával később és együtt indul a reggelünk. Tehát ez nem egy őrült nagy dolog, apró figyelmesség, de nagyon sokat jelent.

Hogy boldog és kiegyensúlyozott. Ezt igazából érzi az ember. Mindenkinek mások az igényei, így más körülmények között lesz elégedett.

Nálunk például ez így néz ki:

-hogy párommal rengeteg a közös érdeklődésünk

-a kommunikáció nagyon hamar olyan szintre emelkedett, hogy mindent meg tudtunk beszélni egymással (nálunk már szóba került az esküvő is alig pár hónappal azután, hogy járni kezdtünk, de egyből ki is jelentettük, hogy MAJD, de ettől függetlenül beszélünk néha róla, és más jövőbeli elképzeléseinkről is)

-nincsenek titkok, de nem is kötünk mindent a másik orrára

-éreztetjük, hogy szeretjük a másikat, de ugyanakkor megvan mindenkinek a saját privát szférája is, így nem ülünk folyton a másik nyakán

-mivel egy percig se játszottuk meg magunkat, nagyon jól megismertük egymást, így teljes a bizalom is, hiszen tudjuk, mire számíthatunk a másiktól.

Egyszerűen nyugodtak vagyunk, és tudjuk, hogy a másik egy biztos pont, aki mellettünk áll, így van időnk és energiánk minden mással is foglalkozni. Főleg, mert van, aki támogat is ebben. A közös időt pedig maximálisan kihasználunk, és még a kötelező feladatokból (főzés, mosás, takarítás) is vicces programot csinálunk.

Konfliktuskezelés. Számomra ez a legfontosabb, hogy ha valami probléma van, akkor azt tudjuk jelezni egymásnak őszintén, és a másik fél figyelembe veszi azt. Nem veszekedéssel, nem számonkéréssel rendezzük a konfliktusokat, hanem megbeszéléssel és megértéssel.

A ti esetetekben: neked VAN igényed az érzések szavakkal történő kifejezésére. Ezt fontos lenne jelezned a párodnak (nem számonkérve!), és neki kötelessége lenne ezt figyelembe venni, hiszen ha valakit szeretek, akkor nekem fontos, hogy jól érezze magát a SAJÁT igényszintje szerint is.

Csak egyet tudok érteni az előttem szólók többségével.A legfontosabb a kommunikáció és az őszinteség, és az, hogy ezek maguktól menjenek. Egy boldog kiegyensúlyozott kapcsolat ismérvei szerintem, hogy egyszerűen érzed. Nem kell külső visszacsatolás (pl ideális esetben arra se lenne szükséged, hogy ezt a kérdést kiírd), nem kérdőjelezed meg folyton az érzelmeidet, egyszrűen csak tudod.

Példa:

Volt egy 2 évig tartó kapcsolatom. Nagyon sokszor kérdőjleztem meg én is magam, kerestema neten és magamban is válaszokat, folyamatosan a barátaim tanácsait vártam, hogy miért lehet ez. Elvileg mindennek tökéletesnek kellett volna lennie: jó pasi, közös érdeklődés, végeláthatatlan beszélgetések, pillangók a gyomromban stb stb, de valami nem stimmelt. Nem tudtam felhozni neki ha valami problémám volt, mindig a megfelelő pillanatra vártam, azt érztem, hogy nem vagyok teljesen önmagam mellette, nem vagyok őszinte vele. És ezt éreztem utána mindenkinél akivel randiztam sorban.

Egészen mostanáig. Jelenlegi párommal 25 év van köztünk (ez már a legtöbb esetben kizáró ok lenne). Nem érzem nála a pillangókat, mint eddig másoknál (másik kizáró ok lehetne). Cserébe van egy olyan erős szeretet, egy összetartó erő, ami eddig soha. Egyszerűen végig csak annyit éreztem, hogy ez így jó és kész. Nem kellett mások véleménye, ahhoz, hogy el tudjam dönteni, hogy mit akarok, soha nem éreztem magam még ilyen konfortosan senkivel. És őszintén kendőzetlenül mindent megbeszélünk, ha valami olyan történik, ami konfliktushoz vezetne azt azonnal megvitatjuk, nem érzem azt hogy a mgefelelő pillanatra kell várni, nem félek felhozni semmit. Emiatt soha nem is veszekszünk. Ennek a kapcsolatnak sok okból nem kellene jól működnie mégsem futott át ez az agyamon egyszer sem, mégsem bizonytalanodtam el soha. Szerintem ilyen egy boldog párkapcsolat.Egyszerűen csak érzed, hogy most minden pont jó.