Működhet a párkapcsolat egy tolószékes fiú és egy egészséges lány között?

Nos az én barátom csak volt tolószékes, azóta "csak" sántikál és nem tud futni, de akármikor visszatérhet a betegsége, ami miatt újra tolószékes lehet. Eszem ágában se lenne emiatt elhagyni.. :O Mikor tolószékes volt, akkor se süllyedt magába, kihozta a legjobbat a helyzetéből, folyamatosan viccelődött és őrültségeket csinált vele, így abszolút nem zavarna.

Ha tartósan depressziós lenne miatta, és "megsavanyodna", az mondjuk nagyon zavarna. Ha valaki tolószékbe kerül, akkor átmenetileg természetes a kétségbeesés, stb, de túl kell tennie magát rajta. Ha erre nem képes, akkor nem tudnék vele lenni, de amennyiben ő pozitívan fogja fel, én semmi problémát nem látnék a dologban.

Szűznek hiszel?

Ezen jót röhögtem! :D

Persze, hogy nincs igazi! De az embernek van egy tűrésküszöbe, vannak igényei. Én is megtanultam, hogy vak emberrel soha ne jöjjek össze, bármennyire szeretem, mert hosszútávon, a hétköznapokon nem működhet. Tudom, nekem mennyire fontos, hogy dolgokat lássak és ezt megosszam, ha nem tudom, belekeseredek. Ezen kívül tényleg csak a személyiségével voltak bajai a srácnak, azért nem maradtunk együtt.

Ezért mondtam, hogy gondold végig, mi az, amire mindenképp igényed van egy kapcsolatban... Én kerekesszékessel szintén nem járnék, mert nekem mániám a rohanás, akkor is rohanok, ha nem kell, és olyanra van szükségem, aki tartja a tempót. Ellenben egy félkarú emberrel nem lenne gondom, mert szeretem a kétkezes férfimunkákat megcsinálni, a nőiket meg így is lehet csinálni, ergo nem jelent véletlenül sem problémát.

Ezeket muszáj átgondolni, mert csúnya konfliktus lehet az ilyenből, amivel akaratlanul is megb@nthatod a másikat. És magadat.

Ha szereted, és úgy gondolod, hogy ezeket a hiányosságokat kompenzálni tudja a szemedben bármivel, hogy azt érezd, megéri, akkor vágj bele. Tényleg. Szívből kívánom, hogy boldogok legyetek!

Sőt, beszélgess vele a kerekesszékes életről! És akkor jobban belelátsz, jobban megérted, és kevésbé fogsh félni.

Tényleg nem lebeszélni akarlak, csak azt mondom, amit egy kétéves kapcsolat után tennék legközelebb, ha esetleg fogyatékkal élő emberrel ismerkednék.

"csúnya konfliktus lehet az ilyenből, amivel akaratlanul is megb@nthatod a másikat"

Épp ez a lényeg, az illetőnek felül kéne emelkednie az ilyen dolgokon. A barétom pl simán belemegy a sántás viccekbe, idegentől persze nem tolerálja a beszólásokat, de a baráti körtől meg tőlem simán, sokszor még ő szól be magának.

Akinek bármi ilyen jellegű "hibája" van, annak tudnia kell, hogy a párja (és a baráti társasága) szereti és elfogadja, hiszen vele van. Engem egyedül az zavarna, ha komplexusos lenne, és minden szavamra vigyázni kéne, mert a lelkébe tipornék egy elejtett kifejezéssel. A párom tudja, hogy imádom, szeretem, nagyon tetszik nekem, megőrülök érte, innentől kezdve tudja, hogy nincs bajom a lábaival, nem veszi a lelkére ha bármit mondok rájuk. :D

Az ilyen szorongást le kell vetkőznie az illetőnek, ha kell, akkor szakember segítségével, de amíg ilyen gondjai vannak, és őt magát zavarja a helyzete, addig TÉNYLEG nem lehet boldog kapcsolata.