Hány évesen vagy hány kapcsolat, hány év házasság után jöttél rá, hogy a szerelem nem tart örökké SENKIVEL sem?

Szerintem első nagy csalódás után mindenki rájön erre. Azért fáj olyan nagyon.

Aztán később van, aki újra és újra elhiszi és van, aki lemond róla.

Én még nem jöttem rá. És kicsit haragszom is erre az életunt vagy cinikus, vagy befásult, vagy nem is tudom, milyennek nevezzem, szóval erre a nagy életbölcsességre. Szerintem a szerelemhez igenis naivnak kell lenni, hinni kell, hogy örökké tarthat. Egyébként ha úgy állsz hozzá, akkor persze, hogy el fog múlni. Igaz ugyan, hogy még nem vagyok együtt túl régóta a párommal, csak két éve, de ez a két év alatt én szüntelenül szerelmesnek érzem magam, és nem, egyáltalán nem hiszem, hogy a szerelem x év után elmúlik. Ha táplálod, ha teszel érte, akkor nem múlik el. Nyilván persze ehhez olyan partner is kell- nekem speciel meggyőződésem, hogy aki ilyet állít, mint amit kérdező, te mondasz a kérdésedben, az nem a megfelelő emberrel van együtt.

Nyilvánvaló egyébként, hogy ezt csak azért gondolom így, mert még fiatal vagyok (23 éves) és ilyen rövid kapcsolatban azért még könnyű a rózsaszín vattacukrok tetején lebegni, majd ha nemistudom, 10-20 év múlva visszagondolok a jelenlegi idealizmusomra, akkor jót mosolygok magamon, de ez őszintén nem érdekel :D Nem szeretnék eljutni arra a pontra, amiről te beszélsz. Szeretnék az a szerencsés kivétel lenni, aki SOHA nem jön rá erre, mert addig leszek szerelmes, amíg még van bennem szusz :)

Egyébként elég részletesen tanultam a szerelem pszichológiájáról és kémiájáról, szóval majdhogynem tudományosan megalapozott ez az idealizmusom. Nyilván az élet nem teremt mindig ideális környezetet ahhoz, hogy ez meg is valósuljon, de elméletben lehetséges, hogy a partnereddel életed végéig szerelmesnek érezzétek magatokat. Csak úgy zárójelesen jegyzem meg így a végére.

Ja, és hozzátenném, hogy azért én is túl vagyok már pár nagyon csúnya csalódáson, félreismerésen, megbántáson, megcsaláson, hátba szúráson, stb, szóval nem azért ez a nagy naivitás, mert még soha egy rossz dolog sem ért a kérdésben.

Mielőtt még valaki ezzel vádolna :)

4. vagyok.

De tart, csak közben vannak mások, és más.

Ha valaki ki tud tartani élete végéig ugyanazzal akkor hullámokban újra fellángol a szerelem. Nagyon nehéz. És túl sokáig élünk, régen a max 30 40 év gyorsan elreppent örök szerelemben :)

40 évesen, válással a hátam mögött ennek épp az ellenkezőjére jöttem rá. Arra jöttem rá, hogy eddig én választottam rosszul és működtem rosszul a párkapcsolatomban. Válásom után eléggé magam alá zuhantam, pszichológushoz kezdtem járni, és eléggé megváltozott a hozzáállásom a dolgokhoz. Azóta elkezdtem hinni abban, hogy létezik örök szerelem, csak rajtunk múlik (a hozzáállásunkon, a szerelemre való képességen, a kapcsolatba fektetett energiákon, stb.). Azóta lett párkapcsolatom, és hosszú idő elteltével nemhogy múlnának az érzések, egyre fokozódnak.

Azért is tudok benne hinni, mert most már észreveszem a környezetemben a pozitív példákat is (és igyekszem tanulni belőlük).

Van a környezetemben egy ötvenes házaspár, már felnőtt gyerekekkel, ők például már 20+ éve szerelmesek egymásba. Ahogy beszélnek egymásról, ahogy viselkednek egymással, ahogy élnek, mind-mind példaértékű. Bőven megvan még a láng a kapcsolatukban. Látom, hogy tudatosan tesznek mindketten önmagukért és a kapcsolatért, nem kényelmesedtek bele, nem csak elvárják az érzéseket, hanem tesznek is érte.

Ritka az ilyen, ez tény, de létezik, és én ezt a célt tűztem ki magam elé, nem pedig a belefásulást. Abban már volt részem, ezúttal más irányt vett az életem.