Lányok/nők, van okom aggódni?

Januárban összejöttem egy lánnyal, már 2 éve nézegetjük egymást, sőt ahogy utólag megtudtam rajongott értem (konditerembe mindig láttuk egymást).

Kicsit nehézkes indulás után (sajnos gyerekkori gondok miatt visszahúzódó vagyok és nehezen nyílok meg) mostanra kibontakozott a kapcsolatunk (ez a tulajdonságom pozitív nála, így tudja hogy maximálisan megbízhat bennem a külsőm ellenére is, azelőtt azért "félt" tőlem mert azt hitte nagy szoknyavadász vagyok...).

Sajnos tapasztalatlan vagyok párkapcsolatok terén a fentebb leírtak miatt ezért teszem fel a kérdésemet.

Amikor együtt vagyok vele egyértelműen látszik rajta a szerelem, illetve szavakba is önti. Elvileg nem érzett még egy barátja iránt se ennyire mélyen semmit, illetve én vagyok az első akivel el tudná képzelni a jövőjét (azt tudni kell róla, hogy nagy húsevő volt... rengeteg barátja volt, fiatal korában kifejezetten ribi dolgokat művelt, illetve a legutóbbi csalódása után kb 1,5 év alatt összefeküdt 8-9 pasival, de többel is kavart, azóta én vagyok az első komolyabb neki).

Nos amitől én félek, hogy hiába most szerelmes, mi van ha hirtelen elszáll a köd nála? Félek egy esetleges csalódástól.

Illetve én legszívesebben minden szabadidőm vele tölteném, sőt munka - egyetem - kondi mellett még szakítok rá időt, ami természetesen az alvás rovására megy, mondhatni sokat feláldozok hogy vele lehessek, ő ennek ellenére ugye éli a kényelmes egyetemi életet... délig alvás. Most hogy itt a vizsgaidőszak úgy tervezi hogy mondjuk hétköznap 2 napra feljön hozzám, illetve a hétvégéket együtt töltjük. Jogosan eshet rosszul, hogy ő simán lelép 4-5 napra haza, amikor opcióként akár nálam is lakhatna? Azt mondja azért nem szeretné mert én napközben úgyis dolgozok és nem tud mit csinálni, ami részben érthető, csak ugye nem teljesen illik ez a dolog össze azzal hogy szeret.

Mit gondoltok? Bocsi a rengeteg írásért.