Vajon 10-ből hányan mondják el az aktuális szerelmüknek, hogy volt már előtte egy nagyobb vagy legalább akkora nagy szerelmük, aki bennük maradt egy életre? Ti elmondjátok, elmondanátok?

En elmondtam, baratom is elmondta neki milyen es ki volt. Ugyan olyan atlagosan beszeltunk rola,minthogy mi volt az ebed...

Tok mindegy akkor mekkora szerelmet ereztel, okkal lett vege.

Nem, mert az emberek nagyon önérzetesek ebben.

Ez nekem pont ugyanolyan ilyet elmondani, mintha egy férfi elmondaná a nőnek hogy hát szereti az ő melleit is, de az előző barátnőjének gyönyörű óriási formás tejcsárdái voltak, amiket sosem fog elfelejteni. Vagy ha egy nő mondaná azt a férfinak hogy elégedett a farkával, de az előző barátjának olyan +20 centis lónak való dákója volt és olyan latin szerető volt az ágyban, hogy ő azt sosem felejti el.

Ezek az előbbiek is nyilván sértenék az önérzetében a másik embert, ezért nem is mond el ilyeneket a másik. És szerintem érzelmi vonalon ugyanez igaz az "óriási szerelemre" is.

Nekem a második kapcsolatom, egy nagyon nagy szerelem volt, tobb mint 5 telt el de ugy érzem o elvitt valamit a szívemből ami soha nem jön vissza. Azóta tobb kapcsolatom volt. Mindenkinek beszéltem kivel voltam, de sose bántanam meg az aktuális páromat azzal, hogy elmondjam, hogy volt olyan no az életemben akit sose fogok tudni feldolgozni. Nincs olyan, hogy ket embert egyformán szeretünk, ez olyan, hogy a szülő sem vallja be, de egy hajszálal jobban szereti az egyik gyereket a másiknál. Amugy a kerdesre válaszolva szerintem nem sok, a legtöbben nem mernek szeretni, mert akkor sebezhetővé vallnak.

32f

Nem kötök ilyesmit párom orrára. Ha rákérdez, elmondom, de nem hiszem, hogy sok jóra vezetne felhánytorgatni a múltat és a múltbéli szerelmeket.

Az én életemben volt egy srác, aki nagyon különleges volt számomra. Szakítás után pár évvel újra felvettük a kapcsolatot, jóban lettünk. Viszont a szexuális vonzalom nem múlt el. Gyakran flörtöltünk, sokat találkoztunk, hosszú ölelések, amikre mindkettőnknek szüksége volt... Mióta mostani párommal vagyok, leépítettem ezt a kapcsolatot. Exem eléggé megsértődött, ellenségesnek nevezett, lehet tényleg az is voltam, de csak távolságtartó akartam lenni. Nem volt már helye az életemben, és az esélyét sem akartam megadni, hogy bekavarjon az érzelmeimbe.

Párom nem tud erről, nem is kell tudnia. Őt szeretem, őt választottam, és mindent megteszek, hogy boldogok legyünk. Exemnek meg már élettársa van, így nem is értem, hogy fért ez bele neki, de már nem is érdekel.

Engem sem érdekel a múltja, jobban érzem magam, hogy nem tudom, milyen érzelmei voltak exei iránt. Mégis tudok egyet, s mást, és nem jó érzés. Valószínűleg igaza van a korábbi hozzászólóknak, és ez az önérzetemmel, önbizalomhiányommal van összefüggésben, és valószínűleg nem mindenki ilyen. De én jobban szeretek a jelenre koncentrálni, a mostani érzéseinkre, terveinkre. Nem érdekel az, ami elmúlt, amennyiben nincs hatással a kapcsolatunkra.

Hűtsd le magad Titusz...

Már a többi válaszodból tudjuk,hogy te egy kan vagy a feleséged meg egy extra tökéletes és hozzád alkalmazkodó nő.(Aki ha "arra" kerül a sor csak szimplán szétteszi a lábát...)

Nem vagyok kiváncsi a felesleges hőzöngésedre... undorítóan romlott vagy,és egy teljesen kifordult,beteges álomvilágban élsz.

Ennyit a véleményeidről.