Ez azt jelenti hogy igazán szeretem? Vagy mi ez?

Lehet kicsit össze-vissza lesz a megfogalmazás,de megpróbálom érthetően írni.Szóval az nyomaszt,hogy van egy férfi,akit szeretek.Két éve ismerem,és szinte már az elejétől tetszett.Először csak a külseje,aztán ahogy beszélgettem vele,a személyisége is megtetszett.Jól kijövünk amúgy,gyakran elmondja mi történik vele,én is elmondom neki,ha problémánk van,még azt is elmondjuk a másiknak.A lényeg tehát hogy megtetszett külsőleg,belsőleg,és közben volt egy-két "szünet" mikor kezdetem kicsit elfelejteni,de ez nem tartott örökké,mert gyakran meg akárhogy próbáltam,nem tudtam elfelejteni.És,egy ideje érzek valami olyat hogy mintha még jobban szeretném.Korábban többször volt ,mikor úgy éreztem több segítséget várnék tőle,vagy hogy mondjam,tehát úgy gondoltam hogy nem számíthatok rá,sőt,volt,hogy felelőtlennek tartottam.Egy ideje viszont rájöttem,hogy többet segített nekem mint gondolnám..főleg az utóbbi időben.De ami igazán lényeges: mostanában mintha megváltoztak volna az érzéseim,korábban sokszor volt rossz hogy nem tudtam elfelejteni,most meg legjobban azt érzem,hogy félnék elveszíteni.vagyis hogy nem szeretném ha nem láthatnám többé,vagy beszélhetnék vele.Ha így alakulna,kénytelen lennék elfogadni..de elszomorít néha a tudat hogy mi lenne ha "elveszíteném".Valamikor nagyon szomorú vagyok,van hogy nagyon boldog,ezek így váltják egymást.És,szerintem nem fellángolás amit érzek,mert már 2 éve tart és egyre jobban szeret(t)em,nem felejtettem el.És pár napja mintha ez az érzés egy új "szintre lépett" volna,valahogy rájöttem hogy mennyire szeretem..hogy mennyire nagyon szeretem.És nem csak a külsejét,vagy a személyiségét,hanem valahogy őt,ahogy van.Érzem,hogy annyira szeretem..de meg se tudom magyarázni rendesen ezt az érzést.

Ez igazi szerelem lenne,vagy egy másfajta érzés?