Hölgyek! Ti mindig elhiszitek, hogy az igazit találtátok meg, ha épp egy új párotok van?

Egyszer voltam egy előadáson. Ott szépen elmagyarázták, hogy az emberi tudat úgy működik, hogy kiáll a saját döntése, választása mellett, és még véletlenül sem ismerné el senki, hogy esetleg tévedett, hanem csak a pozitívumait hajlandó tudomásul venni a saját döntésének. A kapcsolat elején mindenki idealizálja a társát, de ez teljesen normális. Nem lenne érdemes úgy belemenni egy kapcsolatba, hogy kompromisszumnak érezzük (úgyis eljön az később, de ha már az elején tudnánk, bele sem kezdenénk).

Nagyon kevés kivétel van, férfiak körében is, aki úgy választ társat, hogy nem lát benne hosszú távon potenciált. (Akkor pedig inkább laza kapcsolatba kezd eleve.)

Én nem mindig hittem azt. Kedvesnek tartottam, vonzódtam hozzá, jókat dumáltunk, kellemesen éreztük magunkat együtt.

Nem szokásom nagyon előre tervezni, erről leszoktam, mikor anno első pasim egy hónap után leszpatta magát egy másik csajjal, mert én 15 évesen erre nem voltam hajlandó. Aztán sorra úgy jött ki a dolog, hogy megbántottak, félreléptek, vagy csak elhidegültünk és egyedül bennem volt meg a hajlandóság a változtatásra.

Most van egy csodás párom, de még mellette sem oldódtam fel teljesen ilyen téren. Ő rendszeresen megemlíti az eljegyzést, házasságot (nem tolakodóan, vagy erőszakosan, csak szóba kerül, és természetesnek gondolja, hogy velem tervezi ezeket), és őszintén megmondom, nagyon lesokkolt ezzel eleinte. Lassan fél éve vagyunk együtt, de ez akkor se sok idő még... Nekem még nem megy az ilyesmi, bár próbálkozom, mert szeretem, és eddig szinte tökéletes a kapcsolatunk.

Szóval nem, nem mindenki hiszi azt egyből, sokakban, hozzám hasonlóan már ott van az óvatosság.

a harmadik tart most, és csak most éreztem azt, hogy na talán vele.

pedig az előtte lévő kettő is szerelem volt, és több év, különösen a második volt nagy szerelem ( az első kettő közül) , de az egyértelmű volt, viszonylag rövid időn belül, hogy nem ő lesz az. (szappanopera kapcsolat volt, nehéz elengedéssel) az elsőnél meg még fiatalkák voltunk, nem gondoltam, hogy holtomiglan-holtodiglan lesz.

Sose hittem ilyen baromságokon, hogy húsvéti nyuszi, télapó és a Nagy Ő.

Olyan van, hogy egy kapcsolat jól működik, vagy sem. Tesznek érte mindketten vagy sem.

Van olyan pasi, aki számomra tökéletes partner, (ez nem azt jelenti, hogy tökéletes pasi!), és remekül működünk együtt. De tudom, hogy ilyen rengeteg rohangál, nem csak egy. :)

Lehet hogy azért, mert nincsenek szélsőséges elvárásaim.

Nem, én nem gondoltam mindig ezt, sőt egyenesen tudtam, hogy velük nem lesz közös jövőnk, hamar vége is szakadt mindkettőnek. Ennek ellenére tapasztalatnak, úgymond időeltöltésnek tökéletesek voltak.

Aztán találkoztam valakivel, akivel azonnal éreztem, hogy igen, ilyen férfit kerestem, és életemben először szerelmes lettem. Ez nemsokára egy éve van így, és az érzelmeink csak erősödtek azóta.