Bevalljam neki, vagy nem szabad?

23/l vagyok,ès tavaly évégén megismertem egy nagyon helyes,értelmes és kedves pasit internetes társkeresőn,aki 30/f. Tavaly óta folyamatosan beszélgetünk szinte minden nap, hol ő kezdi,hol pedig én. Kb. Mindent tudok a mindennapjairól,és ő is az enyémekről. Sosem nyomult,sosem hozta fel a szexet, sosem volt provokáló, hanem inkább úgy érzem,hogy tényleg normálisan ismerkedik velem. Semmi kivetnivalót nem találok benne, nekem az az igazság,hogy nagyon tetszik a képek alapján,és az alapján,amennyire ismerhetem neten keresztül, és bármilyen furcsa is,de érzem,hogy kialakult valami bennem iránta... Tudom,hogy ez elég naívnak és gyerekesnek tűnik, hiszen csak egy álomkép, mert nem tudhatom,hogy élőben ki is ő valójában...amennyire tökéletesnek tűnik nekem,nagyon furcsának találom,hogy egy ilyen pasinak mint ő,hogyhogy hosszú ideje senkije nincs... Nekem volt egy rossz tapasztalatom 30as pasival,aki szintén tökéletes volt látszólag, de kiderült,hogy mikropénisze van,és azzal nem tud együtt élni,és azért képtelen egy kapcsolatra,viszont ő annak ellenére nagy szájhős volt... Azt mondta a mostani pasi,hogy kölcsönös az érzés,én is tetszem neki,de még elég jól akar kinézni hozzám, mert hogy nagyon hiú... És egyszer azt is mondta,hogy látja,hogy értelmes vagyok,de ki tudja,hogy nem e túl fiatal... Én szeretném őt megismerni,az ideg megesz,hogy mindennapos dolgokról hadoválok neki,miközben ha itt lenne,legszívesebben leteperném... Nagyon lovagias,és azért sem merem bevallani,hogy valójában a fene megesz érte, mert nem akarom elijeszteni és nyúzni sem... Sajnos már így is túl sokat gondolok rá... Ti mit tennétek