Párom most ment ki Németországba, fél év múlva jön haza. Annyira elviselhetetlen volt a búcsú, mintha a szívem szakadt volna ketté. Ezt hogy lehet kibírni? Tudom az idő mindent megold, de mégis. Ki hogy vészelte át az elejét?

Mire van szükséged, amit nem kapsz így meg?

A testiség kimarad, helyette skype-face, és ennyi. Nincs semmi gond!

Elvileg felnőtt vagy, szóval mi az amit nem tudsz feldolgozni? Miben nem vagy felnőtt? Itt az ideje önálló személynek lenned! Hogyan lennél jó anya-apa(nem tudni melyik vagy :) ), ha saját magadat nem vagy képes gondozni (jelen pillanatban a lelkedet)?

Szóval fejleszd csak szépen magad! Legyél önálló, legyen egy kis érzelmi intelligenciád és önismereted, tudd mit szeretnél!

Ha jól számolom 1000-1500 kilométer. Miért nem lehet legalább kéthavonta hazajárni, vagy félúton találkozni?

Mi is messze vagyunk egymástól, hasonló távolságra, de 2-3 hetente találkozunk. Van repülő, vonat, autó, minden megoldható. Fél év rengeteg idő, hosszútávon ennyit nem bírnék.

A vendéglátósok általában műszakoznak, biztosan meg lehet beszélni, hogy pár lehúzott hétvége és plussz óra után legyen 3-4 nap szabadja.Pontosan melyik városban dolgozik? Neked is biztosan lesz egy szabad hétvégéd az elkövetkező pár hónapban, te is meglátogathatod.

Kifogásokat mindig lehet találni, de ha igazán látni akarjátok egymást, akkor mindent meg lehet oldani.

Igen, mi is. Külföldön tanulok, a párom munkája pedig rengeteg utazással jár. A legközelebbi útja egy másik kontinentsre lesz, akkor is megoldjuk a 3-4 hetente való találkozást. Szerencsére az nem tart majd olyan sokáig.

Azért kérdeztem, pontosan merre dolgozik, mert akkor adhatnék tippeket, mi a legjobb ár/idő arányú útvonal.