Fantom a múltból. Járnátok ilyen sráccal? L/28

szerintem, ha mi szeretkezünk, az nem ugyanaz, mert én elérhető vagyok a számára, éppen emiatt nem törölheti ez ki a múltbeli sérelmeit.

próbálok empatikus lenni, és megérteni, hogy akkor durván földbe döngölték...de a közel 10 éves ezen rágódást sokallom.

nem hiszem, hogy az a régi lány úgy gondolná, hogy neki a barátom volt az igazi, nem érzett úgy iránta, ahogy a fiúm iránta. mert ha igen, akkor nem bántotta volna meg ennyire.

nem tudom még elhagyni, hiszen szeretem. alapvetően nem vagyok az a kimenekülős fajta, szeretek hűséggel kitartani a választottam mellett... csak azért persze félek is, hogy meddig fajul ez még.

1 éve vagyunk barátok, 2 hónapja egy pár, végig ez a fantom jelen volt, amíg csak barátkoztunk, addig is sokat beszélgettünk arról a lányról...olyan sokat, amennyit szerintem az egész nem is ért.

én közben végig szerelmes voltam belé, de ő mondta, hogy nem akar kapcsolatot, a régi dolgok miatt... majd szép lassan összejöttünk, és reménykedtem, hátha ettől neki könnyebb lett. azt mondja, sokat kap tőlem nap mint nap, ugyanakkor szar azt érezni, hogy mégsem vagyok elég neki, bármilyen szenvedélyesen is szeretem, a fantom akkor is erősebb nálam.

de kedves vagy, köszönöm! :)

nem akarom olyan értelemben megváltoztatni, hogy a saját képemre faragjam, ahogy nekem ideális, mert az érett szerelem jele, hogy elfogadod a másikat olyannak, amilyen.

ez persze zavar benne iszonyatosan, és örülnék, ha ebben az egyben, nemcsak énmiattam, hanem a saját egészsége miatt is alakulna a helyzet...

tényleg úgy szeretem, ahogy eddig soha senkit, tudok és egyelőre még akarok is áldozatokat hozni ezért a kapcsolatért... azért arra hosszabb távon igyekszem figyelni, hogy ne menjek alá, ne az én önfeladásomról szóljon ez a szerelem, hanem a kölcsönösségről, az adok-kapok egyensúlyáról, ezt leszámítva én is rengeteget kapok tőle.