Igaz-e, hogy a szerelem maga mögé utasítja a barátságot?

Ez inkább csak egyrészt az éretlen embereknél, másrészt a lányoknál, harmadrészt az "első szerelmet" átélő embereknél van így. Ide sorolhatnám még a mesékben hívő embereket vagy a kapcsolatfüggőket is. De mielőtt felkapod a vizet, olvass tovább, hogy mit miért.

1. A szerelem biológia, kémia és nem tart örökké. Ami klasszikus kezdeti szerelmet éreztem az első években a feleségem iránt, az az évek során elmúlt. Ma is jól megértjük egymást és megvan köztünk az összhang

A barátság nem biológián vagy kémián alapul, hanem totálisan csak két ember összhangján, hiszen nincs benne semmilyen szexuális vonzódás például. A legjobb három-négy barátomat kb 14 éves korom óta (gimi eleje) ismerem már lassan tizenkilenc éve, a feleségemet hat éve.

2. Két ellenkező nemű ember nem tudja MINDENBEN megérteni egymást, hacsak nem a férfi nagyon nőies vagy a nő nagyon férfias belül. A feleségemnek nem tudom azt mondani, mikor elmegy mellettünk az utcán egy csinos nő, hogy "De jó pina, simán megdugnám.". Egy barátomnak igen.

3. Éltem már olyan kapcsolatban, ahol a szabadidőm nagy részét a párommal töltöttem. Borzasztó volt. Eltávolodtam a barátaimmal és olyan nincs, hogy az életben minden dolgot meg tudsz beszélni ugyanazzal az emberrel. Ez miatt sokszor egyedül éreztem magam, akár amikor összevesztem a párommal és nem volt kihez fordulnom, akár mikor olyan téma került elő, amit nem tudtam vele megbeszélni, akár amikor összevesztem vele és nem volt kihez fordulnom.

4. Nem hiszek a Nagy Őben, Igaziban és hasonlókban. Szerintem a világon nagyon sok egymással kompatibilis ember van (mondjuk neked is aki ezt olvasod, a 7,3 milliárd emberből van néhány millió ember, akivel kompatibilis vagy) és közülük aztán összejössz eggyel véletlenszerűen és vele maradsz.

33/F

Félig.

Több komoly kapcsolatban voltam már és mindegyikben a háttérbe szorultak a "barátaim".

Később rájöttem, hogy ők nem voltak a barátaim, csak haverok voltak, akikkel az időt töltöttem. Már sok éve nem beszéltem egyikükkel sem.

Tehát a haverokat fixen elsöpri egy szerelmes kapcsolat.

Egy hosszú kapcsolatból szálltam ki és akkor ismertem meg egy srácot, akit gyerekkoromban már ismertem, de sose dumáltunk. Nagyon jó barátok lettünk, nagyon sokat segített nekem és minden frankó volt. Egy év után neki lett barátnője, akivel tényleg szerették egymást (3 évig voltak együtt). Onnantól nem ketten voltunk, hanem hárman. Szerencsére én is jóban lettem a csajszival. Legtöbbször hárman csináltuk azokat a programokat, amiket addig ketten csináltunk a barátommal. Természetesen megmaradtak olyan alkalmak is, amikor csak ketten voltunk (pl hajnal 1kor kimenni a helyi bevásárlóközpontba sörért sétálva (40 perc séta), illetve ők is rengeteget voltak kettesben.

Igazándiból ez az időszak már olyan volt, hogy a barátom csak velem és a barátnőjével foglalkozott. A haverjait ő is elhanyagolta.

Újabb fél év után nekem is lett barátnőm.

Ez már megváltoztatott dolgokat.

A hármasban töltünk időt megszűntek. Tudni kell, hogy a 2 lány nagyon szerette egymást, így általánosságban visszatért a fiú-fiú | lány-lány időtöltés és heti egyszer voltunk négyesben valahol.

Jól működött a párkapcsolat is mindkettőnknél és a barátságunk is megmaradt egészen addig, amíg be nem ütött a baj.

Az ő kapcsolatuk kezdett taccsra menni, a barátnője megőrült. Elkezdett hazudozni rólam a barátomnak és a barátnőmről is hazudott a barátomnak, hogy majd az visszajut a fülembe.

Itt dőlt be a dolog. A barátom a barátnőjének hitt és nem nekem. Ezután nem kerestük egymás társaságát semmilyen formában, senki senkivel. Később rájött, hogy a barátnője verte át...de akkor már késő volt.

Azt hozzáteszem, hogy ezen idő alatt diákok voltunk mind (főiskola-középiskola). Munka mellett már nehezebb az egész manőverezése, de szerintem ott is fenntartható a dolog egészen addig, amíg olajozottan működnek a dolgok.

Nagyon fontos a barátság! De egy komoly kapcsolat mindig előrébb való valamivel. Mert azzal az emberrel tervezem leélni, összekötni az életem, felépíteni a jövőm, esetleg közös gyereket vállalni, együtt élni, közös döntéseket hozni. Ezért fontos szerintem, hogy a párunk egyben a barátunk is legyen, ne csak egy rózsaszín ködös szerelem.

Már ha van ilyen ember.

Van benne némi igazság, de azért nem teljesen így van.

Szerintem az egyértelmű, hogy ha szerelmes az ember, vagy netán már családja van, akkor a legtöbb időt vele/velük szeretné tölteni.

De az, hogy emiatt a legjobb barátság is csak másodlagos lenne? Ez egyszerűen butaság. (Azt pedig ne állítsuk, hogy nem voltam még komoly, hosszú távú, érzelemközpontú kapcsolatban, mert ez egyszerűen nem igaz.)

Nem alárendelt a barátság, hanem egyszerűen más. De természetesen a barátokkal is lehetnek nagy tervek, miért ne lehetnének?

Egy tökéletes szerelemben sincs a két fél mindig együtt. Egy egészséges életben ugyanúgy megvan a helye a barátságnak, mint a szerelemnek is.

3:

A válási statisztikák alapján azért esélyesebb, hogy a halálod pillanatában a barátságaid, ha kellően ápoltad őket akkor sokkal tartósabbak és mélyebbek voltak, mint a házasságod.

Nálam a család az első, a barátok a második, a párkapcsolat meg a harmadik helyen áll prioritási szempontból. Nálam a szerelem soha nem utasította még maga mögé a barátságot.

Egyszer volt egy ilyen barátnőm, aki ahogy szerelmes lett, utána már találkozni sem lehetett vele, mert soha nem ért rá, napi 24 órájával a párjával akart lenni. Senki, semmi más nem érdekelte. Aztán mikor alábbhagyott a szerelem évek múlva, jött a baráti társaságba, hogy vegyük vissza, csináljunk vele is programokat. De már senki nem akarta, mert addig évekig hanyagolt majdnem minden programot lemondott, ha hívtuk. Aztán még ő volt megsértődve, hogy miért nem hívjuk már sehová.

Ezután döntöttem el, hogy én olyan emberrel nem fogok barátkozni többé, akinek a párja fontosabb mindennél, és megszűnik a világ a számára, ha szerelmes.

Szerencsére a mostani barátaim nem ilyenek. Tartós párkapcsolata van mindegyiknek, de emellett ráérnek a barátokra is időt szánni, közös programokat szervezni a párjuk nélkül is. Így van ez jól. Nem kell összenőve lenni a másikkal és feladni az életünket csak azért, mert párunk van. Kell egy kis önálló magánélet, kikapcsolódás mindenkinek a barátaival is. :)

Persze, aztán amikor jól otthagynak, akkor szaladsz vissza a baráthoz, hogy újra megigényeld a szolgáltatásait... Nekem is volt ilyen barátom. Ahogy szerelmes lett, szó szerint mint kommunikációt megszakított, aztán jött vissza amikor vége volt...

Egy egészséges ember nem gondolkozik ilyen végletekben, egyensúlyra próbál inkább törekedni, ami azt jelenti, hogy csak azért, mert hú de szerelmes vagy, nem zárhatod ki a világot.