Nektek milyen érzés, ha csalodtok a volt szerelmeitek párválasztásában?

Nekem is. Én úgy vagyok vele, hogy kár, hogy elment (nem szoktam kiszeretni belőle), de biztos jobb lányt talált. És mikor elmondja nekem az újabb lány, hogy még csak nem is szereti vagy el se tudja fogadni őt - én meg igen - és kudarcba fulladt a kapcsolatuk emiatt, akkor nagyon dühös szoktam lenni az ilyen új lányra, hogy potyára "szerette" el, merthogy nem is szerette, csak a fiú hitte azt, a lány gyakorlatilag becsapta!

Amikor a fiún látom, hogy megbánta azt a kapcsolatot, mert többet szívott vele, mint nyert, akkor azért nem szoktam dühös lenni a lányra, mert akkor legalább kiderült a dolog, és van tanulság, nyereség.

Mégis miért csalódnék az exem párválasztásában? Mi közöm van nekem ehhez?

És félreértés ne essék, voltam nagyon szerelmes, volt együttélős kapcsolatom és a mai napig jóban vagyok vele, kb. havi szinten beszélünk.

Ettől függetlenül mégis miért lennék csalódott?

A jelenleg barátnője például aranyos, de sokkal rugalmatlanabb, mint én, közben pedig látom, hogy az exem semmit nem változott. (Már azokból amiket néha mesél, vagy mástól hallok.)

Mostanra a barátnője egy hiszis pcsa lett mellette. Nem mondom, hogy érthető, mert én nem voltam például, bár engem sem értettek a barátok, hogy hogy bírom tolerálni az ex hülyeségeit.

Hát az ex nem változott, cserébe egy közel sem annyira toleráns partnert talált, mint én voltam.

Majd tanulnak belőle.. Nem érzek semmiféle csalódottságot, pedig tudom, hogy már nem húzzák sokáig. Nem élhetem helyettük az életemet, és nem is akarom. Saját magammal foglalkozok, és ilyen mélységeiben egyáltalán nem akarok belelátni más kapcsolatába.