Lemondanál a nőről, akibe szerelmes vagy, mert rossz az időzítés és eltérő társadalmi helyzetben vagytok?

Ebben a szituációban vagyok én is. Sőt, el is gondolkodtam, nem én vagyok-e a kérdés tárgya - még az életkorok is stimmelnek. Enyém a fiatal, problémás lány-szerep.

A helyzetem sok gondot fog okozni, ha felvállal engem, esélyes, hogy nem tudjuk majd mindet megoldani, és szétbomlasztja az addig dédelgetett kötődést. Nagyon rosszkor indult ez a kapcsolat - éppen kezdem a romokból újra felépíteni az életem, alig van időm, versenyt kell futnom magammal is, és minden erőfeszítésemnek majd valamikor egyszer lesz pozitív visszacsatolása - amennyiben kegyes marad a sors. Anyagilag nemsokára kritikusan ínséges időszak fog beköszönteni, ráadásul szinte senki nem támogatja, hogy egymásra találjunk, mert előbb minden téren talpra illene állnom.

Kétségem sincs afelől, hogy mit kellene tenni. Ha józanul gondolkodnék, már az első találkozásra nemet mondtam volna. Kódolva van a kudarc, s minél később jön el, annál nagyobb veszteségnek érezzük.

Hacsak nem tudod segíteni, vállalva, hogy azért még mindig benne van a pakliban a pofára esés, szerintem jobb, ha adsz még esélyt más nőknek is.

Az én fejemben legalábbis mindig ez motoszkál - hogy rabolom az idejét, miközben régóta családra vágyik. Hiába vágyom erre én is, ha egyszer így alakult az életem.

Akkor üdv nektek, sorstársak. Nálunk én vagyok válófélben, és egy hónapja még eszembe sem jutott volna, hogy idén bárkit közel engedjek magamhoz, a helyzetem miatt. Nehéz elképzelni, hogy bárkinek is jó lesz. Én sem fogadnék el támogatást, úgyhogy lesz néhány nehézség. A jövőbeni találkozókra például kénytelen leszek stoppal járni.

Ha még így is ad annyi örömet, hogy megérje, és látjátok a megváltás fényét az alagút végén, akkor próbálkozhatsz, várhatsz rá, de neked is ketyeg az óra. Neked kell mérlegelni, mennyi eséllyel alakulhat szerencsésen, ha kitartóak és türelmesek vagytok, vagy elemésztődik majd ez a szenvedély a hosszú, kanyargós úton.

a 26/N