Lányok, mit gondolnátok és tennétek akkor, ha valaki szerelmes levelet írna nektek évekkel később, hogy ismertétek?

Szerintem bizarr és ijesztő egy kicsit, mivel nem is ismer igazán a leírtak alapján ("Kb. egyszer-kétszer beszéltetek csak). És ha valaki csak futólag ismer és mégis évekig szerelmes belém, anélkül hogy találkoznánk minden biztatás ellenére, akkor arra gondolnék, hogy valami problémája lehet szegénynek. És sajnálnám hogy rám vesztegeti az értékes idejét, ahelyett, hogy ismerkedne és párt keresne magának.

Egyébként volt egy hasonló esetem. 1 randi után mondtam egy srácnak, hogy nem fog menni, inkább hagyjuk. Rá 1 évre írt, hogy én vagyok álmai nője és egy szavamba kerül és elhagyja a jelenlegi barátnőjét értem. Én meg ültem és próbáltam rájönni ki ez az ember egyáltalán, aztán mikor rájöttem el se hittem, hogy ezt komolyan gondolta...

8. Ez baromira nincs így. A szerelem rengetegszer nem kölcsönös, még kapcsolatokban sem, sajnos. Főleg ha még nem az igazi szerelem részéről beszélünk, hanem a vonzalom szakaszról. Tartom, hogy igazán szerelmes nem tudsz lenni úgy, hogy nem ismered igazán jól az adott embert, mert... mert nem ismered. Ennyi. Az vonzalom. Amiből lehet szerelem is, d elehet kiábrándulás is, ha jobban megismered.

Az a szerencsés része a dolognak, ha kölcsönösen szerelmesek. Kiskoromban még én is azt hittem, hogy jaj, mivel sok párt látok a környezetemben, a szerelem azonnal párosával jön, mint a meggy, de nem. Van, hogy kölcsönös, van, hogy nem.

Amit meg ide leírtál... azt, hogy te nyuszi voltál, és nem tudtál lépni, az a te felelősséged. Senkitől nem várható el évek után, hogy ugorjon egy szerelmes levélre, úgy, hogy nem is találkoztak... durvábbat mondok, sok esetben lehet, azt sem tudja, ki vagy, vagy a nevedhez arcot társítani, mert annyi emberrel találkozott már (nekem volt olyan ismerősöm, aki mellettem dolgozott egy másik standnál fél évig, aztán egy év múlva nem emlékezett rá, honnan ismer). Egy foglalt nő meg semmilyen pasinak nem tartozik semmivel.