Lányok, mit gondolnátok és tennétek akkor, ha valaki szerelmes levelet írna nektek évekkel később, hogy ismertétek?

Nem én gondolom ezt, hanem minden ember, aki képes értelmesen gondolkodni. Sajnálom, hogy te a női logikáddal még nem vetted észre, hogy az emberek egymást választják szinte mindig. Amikor nem, annak van valami oka, ahogy az én esetemben is volt (az egyik fél még más volt). Mellesleg ez így is a logikus. Már ne haragudj, de csak meg tudom ítélni, hogy ki való hozzám. Nem vagyok fogyatékos.

Ez nem plátói szerelem, mivel ismerem. Ha jól tudom, a plátói szerelem az, amikor nem is ismeri az ember a másikat, csak látásból. Amikor az ember első látásra beleszeret valakibe, és beszél is vele, az igazi szerelem, nem plátói.

Nem hangoztattam, hogy elvárok valamit, hanem így gondoltam, mert ez a normális, hogy az ember megmondja a másiknak, hogy tetszik-e neki. Különben honnan tudná? Éppen azért nem beszéltem vele eddig, mert nem tetszettem volna neki. Úgyhogy ezt inkább megköszönhetné, hogy akkor akarok vele lenni, amikor már igen, és addig nem "zaklattam". Pont, hogy nem zaklattam, nehogy már kitaláld, hogy még én zaklatom őt.

"egyáltalán nem biztos, hogy tetszel neki"

De, biztos. Vagy ő sem tetszik nekem. Nekem ugyanis hogy, hogy nem, eddig mindig kölcsönös volt a szimpátia vagy az ellenszenv az ellenkező nemmel kapcsolatban. (Mint minden normális embernek.)

A kapcsolata nem biztos, hogy jobb, mint amilyen a mi kapcsolatunk lenne. Sőt, valószínűleg a mienk sokkal jobb lenne. Ugyanis szerelem és szerelem között is óriásiak a különbségek, ezt még én is tudom, pedig szinte semmi tapasztalatom nincs, és csak egyszer voltam szerelmes.

Nem mondanám önbizalomhiányosságnak, hogy nem mentem oda hozzá, mikor úgysem tetszettem neki. Mi értelme lett volna? Csak magamat égettem volna és magamnak okoztam volna fájdalmat. És egy életre elástam volna magam, ha akkor kérdezem meg. Butaság lett volna.

Mondom, nem értem a nőket. De az embereket sem. Ennek egy pofonegyszerű helyzetnek kellene lennie, ha normálisan gondolkodna a másik, és magasabb lenne az iq-ja 70-nél. Mégis miért nem lehet valakinek megmondani, hogy tetszik-e neki? Ezzel miért bántja a pasiját? És miért nem vevő egy foglalt lány a "csábításra"? Honnan a fenéből tudja, hogy ki neki az igazi? Attól, hogy épp szerelmes valaki, még nem kell vaknak, hülyének lennie.

Meglepne, ha nem lenne igazam. A helyzet egyértelmű.

Én ismertem őt, beszéltünk. Az ember ideális esetben első látásra lesz szerelmes, ha még nem hallottál volna erről. És azt nem vonzalomnak hívják, hanem szerelemnek. Nem is kell sok idő két olyan embernek. Hihetetlen, hogy még ezt is magyaráznom kell, hogy szerelmes voltam-e. De biztos neked van igazad.

Már vagy harmadjára írom, hogy én speciel fiatal koromban még más voltam, mint később, egy lánynak sem tetszettem. Úgyhogy nem kellene csodálkozni azon, hogy neki sem. De ez ma már teljesen megváltozott. Senkinek sem tetszene egy teljesen béna, éretlen fiú. Azt megtudni, hogy kinek ki az igazi, elég az egyik félnek a véleménye, ugyanis ez kölcsönös szokott lenni. Az én esetemben biztosan az, én nem olyan vagyok, mint te, hogy véletlenszerűen leszek szerelmes.

"És honnan tudja a szerelmes levélből, hogy azt tényleg "az igazi" írta?"

Talán onnan, hogy találkozik velem, megismer, és eldönti. Anélkül nehéz lenne megmondania. Az előbb azt írtad, hogy zaklatom. Most meg azt, miért nem kerestem fel. Szerintem az lett volna a zaklatás. Nem hiszem, hogy tudhatod, hogy ő mit érezne irántam. Picit kevesebbet tudsz a dologról, mint én.

Kétlem, hogy a másik pasi ennyire szerelmes volt belé. Az ember ezt érzi. Engem nem is érdekelt, épp kivel jár. Mellesleg akkor sem válaszolt volna, ha nincs senkije, tehát nem ezen múlt. Akkor sem jött volna rá, hogy nem véletlenül szerelmes valaki belé évekig.

"Te hiszel valamiben, amiről nem tudod bizonyítani, hogy úgy van-e, vagy sem"

Ezt nem lehet bebizonyítani. Ezt érzi az ember. Minden idióta érzi, hogy ki a lelki társa. Persze tévedhet is, de ahhoz, hogy ezt belássa, jobban meg kell ismernie a másikat. Egyszerű lenne bebizonyítani, találkoznia kellene velem.