Szerintetek normális ha valaki nem vágyik párkapcsolatra?

Egy 19 éves lány vagyok, lehet furcsán fog hangzani, de egyáltalán nem vágyom párkapcsolatra. Mióta az eszemet tudom ezt hajtogatom, persze kiskoromban ezért csak kinevettek,hogy úgy is lesz majd pasim. 15 éves voltam amikor elősször lett barátom, egy helyes, izmos, jó humorú, igazán közkedvelt srác, olyan tipus akibe termeszete és külseje miatt is sok lány szerelmes volt. Megszereztem, de sosem szerettem, nem éreztem semmit, barátként kedveltem ennyi, de nagyon furcsa erzes volt bennem végig, valami ami taszitott, rosszul esett amikor vele láttak, rosszul esett amikor megkérdezték ""Na, mi van a barátoddal?" vagy "Miota is vagytok egyutt?" A leginkább az zavart (nem tudom miért) hogy azthiszik, hogy én most nyilvan szerelmes vagyok. Egyszerűen zavar. Nekem nincsennek érzéseim, cikinek, és gyengeségnek tartom. Nem tehetek róla. Azóta már több pasit is elfogyasztottam, mindeggyikkel ugyan ezen oknál fogva szakitottam, hogy nekem EZ nem működik.Akármilyen a srác, ha helyes, ha okos, ha vicces, barmilyen..nem érzek semmit, üres vagyok. Ezen a hozzáálláson nem tudok változtatni. Csak az zavar, hogy az emberek nem értik meg. Azt mondják, hogy majd egyszer igy is lesz meg úgy is lesz. Nem. Egy pasi a szememben maximum szexre jó, nem alábecsülni akarom őket, ez nem igy van, egyszerűen csak nem érzek ilyen erőteljes vonzalmat, barátként nagyon bírom őket, gyakran jobban mint a lányokat, de ha nem muszáj nem jövök össze velük, gyereket se szeretnék soha. Mindenkinek van vagy lesz, nem szeretnék beállni a sorba, engem ez nem vonz ilyen egyszerű. sokan azt mondják ez a hozzáállás inkább pasikra jellemző egy nő mindig vágyik a romantikára a gyengédségre és a családra.

Igazából, most nem arra vagyok kiváncsi, hogy ezt elítélitek e vagy sem, hiszen tudom, hogy pl van akinek nagyon durván pók iszonya van, ezt nem ítéli el senki ugye? Tök természetes. Nekem pedig a párkapcsolatoktól van iszonyom.

Vagy pl sokan különféle hiányosságokkal születnek pl van aki végtag hiányossággal, vagy épp szellemileg, vagy pszihésen sérült, belőlem úgy érzem csak a "fajfenttartási" ösztön hiányzik (ha van ilyen)

Csak azt szeretném kérdezni, hogy ez mennyire gyakori? Normális? Van olyan aki hasonlóan érez?