A Jégherceg vagyok, vajon rám találhat valaha a szerelem?

A történetem nem túl érdekes, sőt kifejezetten érdektelen karakternek tartom magam. Hűvös, flegmatikus temperamentumom van, szinte minden lepereg rólam, hidegen hagy. Nem tudok lelkesedni semmiért, semmivel nem lehet meglepni. Kényelmes, nyugodt, békés, kiegyensúlyozott életet élek, sosem kellett küzdenem semmiért. Nemesi család sarja vagyok, bár ez manapság már mit sem számít, max a sok értéktárgynak van haszna, ami körülvesz, aminek köszönhetően ideig-óráig módos középosztálybeliként tengethetem gondtalan napjaimat, mint valami XXI. századi dzsentri. Az életemet egyfajta üres sivárság jellemzi, az élvezetek töménytelen hajszolásában már nem lelem örömöm. Talán az egyetlen hasznos dolog amit csinálok az egyetem, bár oda is csak azért járok, mert a családom megköveteli, hogy tisztességes végzettségem legyen, keressek jól, és ne herdáljam el a családi örökséget, hanem őrizzem meg legalább egy részét az utókor számára, mint ahogy az őseim is tették. Na most ezek után nyilván nem csodálkoztok, hogy egy ilyen magamfajta jellegtelen szürke figurának fogalma sincs a szerelemről. Egyik ismerősöm el is nevezett Jéghercegnek, szerinte majd egyszer találok egy lányt, aki felolvasztja a jégpáncélomat, micsoda naiv gondolat, nyilván ha egy mesében élnék, akkor így is lenne, na de a valóság egész más, jelen állás szerint úgy érzem, hogy még nagyon sokáig leszek birtokosa a jéghercegi címnek.