Hol a határ a "nagyon tetszik" és a szerelem között? Miben észrevehető a különbség akár magatokon akár másokon?

Nehéz megfogalmazni, legalábbis nekem, mert én saját példát vázolnék, de magam sem tudom mit érzek, vagy hogy mi ez az egész.

Mikor megtetszett ez a pasi (kb 1,5 évvel ezelőtt), akkor először annyit gondoltam, hogy jól néz ki és szimpatikus. Aztán jött, hogy folyton szemezett velem, mosolygott. Ott már éreztem, hogy tetszik, idővel egyre jobban. Most meg már ott tartok, hogy az idő múlásával nem lett jobb a helyzet, nem tudtam elfelejteni, és nincs olyan nap, hogy ne gondolnék rá. Szinte minden gondolatom körülötte forog. Talán szerelmes lennék? Tényleg nem tudom. De van, hogy spontán elsírom magam emiatt. Mert tudom, hogy nem lesz ebből semmi több okból kifolyólag is és hát szar érzés.

Azért annyira jól nem ismerem Őt, hogy kijelentsem szerelmes vagyok belé. De a nagyon tetszik kategória az tuti megvan, sőt.. Valamivel több is.

Összefoglalva: szerintem, ahhoz hogy valakibe szerelmes legyél ismerned kell elég jól.

"Tetszik" akkor van, amikor egy szituban csak reméled, hogy tetszeni fog neki ahogyan kezeled a szitut.

Szerelem pedig akkor, amikor már tudod is, hogyan kezeld le a szitut, hogy tetsszen neki.

Én csak egyszer voltam szerelmes eddig, de az szerelem volt első látásra, totál belezúgtam már az első randink után, és ez csak egyre erősödött.

Nálam abban volt ez más a tetszéstől, hogy éjjel-nappal csak rá gondoltam, nagyon hiányzott, ha nem láthattam, nem tudtam rendesen koncentrálni a dolgaimra, alig ettem+aludtam...:)