Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mit gondoltok arról, aki ezt írta?
"Költhetsz" bármilyen szépen (mondjuk ez nem az) ha nem nézel ki jól.
A nő jól szórakozik az írásaidon, de amikor szembesül azzal, hogy ocsmány és alacsony vagy, akkor az egész teljesen feledésbe vész. Mintha nem is ismerne. Ha neten vagy nem válaszol, ha pedig teljes valódban próbálkozol akkor meg sem hallgatnak az esetek 99%-ban.
Hatásvadász? Talán. Ha úgy nézzük. A sárban térden csúszás pl. túlzásnak hangozhat - annak, aki nem tenné ezt meg. Én hajlamos vagyok a teátrális viselkedésre, van az a helyzet, amikor sokezres ruhában is térdrevetném magam a bokáig érő sárban, hogy pl. a földről felsegítsem, mert elcsúszott, vagy isten tudja miért. (Nem megalázkodásból).
Hazug? Nem. Komolyan gondolok minden szót. Az igaz, az elején sok szépet lehet ígérni, aztán pedig változhatnak a dolgok. Én most, ezt így érzem. Nevetnék-e a régi viccein? Hát hogyne, hiszen nekem még újak :)
Egyébként sokmindent elmond ez rólam, és róla. Pl. "elér hozzád fél világon át" ha a szomszédom lenne, elmondhatnám neki, és nem hajnalban egy doboz cigi mellett bámulnék ki az ablakon, rá gondolva. Igen, ezt tettem. És nyálas zenéket is hallgattam. Meg rockot. És arra gondoltam, bárcsak tudná, hogy gondolok rá. Hogy van valaki. Aki igazán, mélyen a szívedbe lát: szeretem megfigyelni az embereket. Aki érdekel, nyilván azt a legjobban. Sok ismerősömet meg tudnám lepni azzal, milyen apróságokat észreveszek rajtuk, amit mások nem. Ez még nem az ősz: csak annyit mondok, nem huszonéves. De ki mondta, hogy a huszas évek után megáll az élet? Soha nem késő belekezdeni valamibe. És igen, szívesen lógatnék mellette lábat, de mint tudjuk, az élet nem sok időt hagy erre... Nem hiszem, hogy van az a rész, a bébiken kívül, amit nem annak szántam volna, ami: egy őszinte vallomásnak, ami nem csak egy vigasz. Ez nem azért íródott, hogy szép szavakkal döntsem le a lábáról, hanem hogy tehetetlenségemben, mivel nincs velem, akinek mondjam, leírjam az érzéseimet. Hogy állok a sötétben, elképzelve őt, kémlelve az égboltot, arra gondolva, vajon tudja-e, hogy valaki valahol tudná őt szeretni, és gondol rá.
Amikor én túlzok, a létező legnagyobb kritikusom nemes egyszerűséggel úgy szokta nevezni: giccs. Ha én túlzok, azok barokkos túlzások, pl. gyémántporral szórt égbolt, Holdanya ezüst fényében úszik a táj meg ilyesmi.
Tudom, tudom, ettől nem leszek nyerő... veszek egy ásót szeintem.
Nem megsértődni kellene... véleményért jöttél, azt kaptál. Verset írni nehéz, főleg ha vmit nagyon meg akar írni az ember. Van, hogy nem sikerül. Ha a többségnek vmiért nem az megy át, amit szerettél volna; nem hiszem h a többséggel van a gond.
A kevesebb néha több. Olvasgass klasszikusokat, Pilinszkyt pl. Ő is meg Márai is az egyszerűség mesterei és minden betűjűkből süt az erő.
De ez persze csak az én véleményem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!