Sokan vannak, akiknél az elso kapcsolat/szerelem az igazi, a tobbi utana mar halványabb vagy legalábbis csak másolata az eredetinek?

annyival kiegésziteném, hogy nem feltétlen a legelső mindenkinél, inkább az első nagy, meghatározo. és a legtöbb esetben fiatalkori, tizen- vagy korahuszonéves élmény. persze van, aki 30 fölött esik először szerelembe, náluk lehet, hogy majd 50-60 körül jön el, hogy lesz egy rossz házasságuk és akkor jön vissza a 30-as korukbeli szerelem iránti vágyakozás.

illetve érdekes jelenség még, hogy elég sok 60 fölöttinél látom, hogy 40 év távlatlábol eszébe jut a tinikori barátja-barátnője . komolyan, vagy 8 ilyet láttam monstanában. már vagy 30-40 éve házasok és akkor jut eszükbe egy régesrégi szerelmük. vajon ezt mi mozgatja pszichésen ?

nem állitom, hogy mindenkinél reális ez az érzés, mert nem mérhető össze egy együttéléses kapcsolat egy felhőtlen fiatalkori járással , amikor nem laktok együtt. de sztem nem is puszta délibáb ez mindenkinél, embere válogatja. gondolom, aki rájön, hogy rossz lovat választott, akivel családot alapitott, az pár év után megbánja és ezért sovárog mások után. ez nme is meglepő, ha arra gondolunk, milyen kevés a jo házasság , milyen sok a válás és milyen kevesen házasodnak igazival - akárhány is van belőle a nagyvilágban. szerintem nem csak egy, de a többség eggyel vagy eggyel se találkozik az élete során...

azt olvastam amugy, hogy a szerelemhormon egyre kevésbé intenziven termelődik, ahogy egyre több szerelem van a hátunk mögött, tehát ez is lehet egy oka annak, hogy az elsőt nagyon intenziven éljük meg.