Első szerelmedre hogyan gondolsz vissza?

-szép emlék

-nem

-nem

-tudom, mi van vele.

Reménytelen volt :D.

- tiniszerelem a részemről, kb. másfél év... maga a szerelem jó érzés volt, de az nem, hogy ő nekem kb. elérhetetlen kategória volt... amúgy meg bejött az, hogy magabiztos, határozott, humoros... de pár év múlva meg néztem, hogy "basszus, nekem ez a srác tetszett?"... mert később annyira helyesnek sem találtam, és ahogy nőtt, úgy lett egyre beképzeltebb és bunkóbb... viszont azt pont megtanította az a szerelem, hogyha vki engem szeret, és én is őt, akkor becsüljem meg

- alapvetően annyira nem, de nincs vele baj (mondjuk nálam amúgy is úgy szokott lenni a vonzalom, hogy nincs zsánerem, és ha olyan a személyisége, olyan emberbe is bele tudok zúgni, akiről nem gondoltam rögtön azt, hogy hú, de jó pasi... és a médiaideál típusúak sem jönnek be nagyon)

- nem

- mivel a szakmájában viszonylag híres, a szakmai életéről tudok, a magánélete meg egyáltalán nem érdekel

Idióta, vak farok..., de nagyon jó ember.

Igen, igen.

Jó oldala. Melyik lelki erősségem teszi próbára......

Nem.

-Fájdalommal, hogy nem sikerült, de mégis boldogan, mert csodás érzéseket és tapasztalatokat kaptam tőle.

- Igen, a leghelyesebb ember a világon számomra és mindig is annak fogom tartani, főleg a különleges szemei miatt.

- Nagyon hiányzik, de megtanultam élni nélküle.

- Nem tartom vele a kapcsolatot sajnos, de szeretném tudni, hogy milyen az élete, vagy hogy legalább boldog-e.

Lány

Szép volt, jó volt, köszönöm ennyi.

- Külsőre még mindig jól néz ki, de már nem vonzódom hozzá, nem tetszik.

- Nem hiányzik.

-Nem érdekel mi van vele.

-potenciális szerelemmel

- igen és talán nem . annyira elvakultan nem, imint akkor, de mégis

- nagyon

- sajnos tudom