Első szerelmedre hogyan gondolsz vissza?

Bizonyos idő elteltével a szakítás után barátok tudtunk maradni. Így;

Abszolút szép emlékeim vannak róla.

17 év sok idő, nem találom már vonzónak, de a kisugárzása ugyanúgy megvan.

Nem hiányzik, mert bmikor tudunk beszélni, bár mostanában már kevesebbet, mert boldog kétszeres családapa, két pici gyermekkel.

Mindig fontosak leszünk egymásnak vmilyen szinten, hisz életünk egy fontos részét osztottuk meg egymással; így többé kevésbé képben vagyunk egymás dolgait illetően.

És én nagyon örülök annak, hogy ezért mindketten tettünk, hogy ez így tudjon maradni.

- Szép emlék, pedig sosem voltunk igazából egy pár, csak "kerülgettük" egymást, és én 3 évig töretlenül szerettem.

- Igen, még most is helyes, jó pasi. :)

- Hiányzik, de csak mint barát, nagyon ritkán találkozunk.

- Beszélek vele fb-on, szóval tudom, mi van vele.

-Hat igazabol semlegesen gondolok vissza. Szep volt jo volt elmult...Azert vannak szep kozos emlekeim vele.

-Nem hianyzik.Semmikeppen nem kezdenem ujra vele,ha erre gondolsz...

-Nem tartom vonzonak mar. Anno pedig nagyon tetszett..valtozik az ember.

-Facebookon ismerosom o es a felesege(osztalytarsam volt-miatta hagyott el). Neha megnezem mi van veluk. Orulok,hogy boldogok. Ennyi.

-még fájó szívvel mert friss ahhoz képest hogy első szerelem, de Örülök, hogy megtörtént szép volt :)

-szépnek találom még, neki volt a legszebb mosolya.

-igen

-szívesen beszélgetnék azért vele, érdekelne mivan vele de sajnos nem lehet eltávozott.

Nekem volt egy plátói szerelmem, bár nem hiszem így utólag visszagondolva, hogy igazán szerelmes lettem volna abba a srácba, mert viszonylag gyorsan túltettem magam rajta. Azóta viszont volt egy kapcsolatom amikor fülig szerelmes voltam, több mint fél éve lett vége és pár hónapig jártunk csak.

Még mindig a hibákat keresem, hogy mit ronthattam el, miért lett vége a dolognak de már csak a szépre emlékszem, arra hogy milyen jók voltak a közös programok stb. Persze hogy hiányzik.. már egyre kevésbé, bár szívesen megkérdezném hogy megy a sora, de nem fogom.

Akkoriban volt két fiú is, pontosan már nem emlékszem, hogy melyikük volt az első.

Az egyik iszonyú szívdöglesztő pasi volt, tipikus rosszfiú, ő volt az első (és utolsó) pasi akit felpofoztam, mert nem bírta felfogni, hogy a mondatot nagybetűvel kezdünk. Ez a szerelem nem tartott sokáig, gyorsan kiábrándultam belőle. Nem hiányzik, fogalmam sincs mi van vele azóta, nem is érdekel igazából.

A másikuk szintén nagyon szívdöglesztő volt, a mostani kinézetéért a mostani én már egyáltalán nincs odáig. Nem az esetem. De az tény, hogy annak idején nagyon helyes fiú volt. (Valószínűleg igen sok lány úgy ítélné meg, hogy most is jó pasi, a mai trendeknek megfelelően néz ki, nekem ez a stílus nem jön be). Nem hiányzik. Nem tartjuk a kapcsolatot, de arckönyvön ismerősök vagyunk, szoktuk tetszikelni egymás képeit, vagy hozzászólunk, ha olyan van. Annyit tudok róla, hogy néhány éve, pont a születésnapomon született a kisfia.

Mikor ők a szerelmeim voltak, akkor voltunk második vagy harmadik osztályosok.

Plátói volt,nem léptem,talán lehetett volna.

Másnál nem volt olyan,mintha ismertem volna már. Mintha a fejemből lépett volna ki. Fura.

Nekem jót tettek az évek,neki nem.

Nem tartom vele a kapcsolatot.

Voltak jó időszakok,főleg még mikor kevesebbet találkoztunk. Aztán mikor összeköltöztünk nagyon sokat veszekedtünk.Kiderült hogy egyáltalán nem illünk össze. Volt idő mikor haragudtam rá,mert zaklatott a szakítás után majd ink. semlegessé vált.

Nem tartom olyan szépnek,mostani barátnőm mérföldekkel szebb nála.

Nem hiányzik,mint már említettem komoly kapcsolatban élek azóta több éve,de ha egyedül lennék se ő hiányozna hanem egy társ aki ugye már van :)

Nem foglalkoztat,hogy mi van vele mit csinál stb.

Melyikre gondolsz? A gyerekkorira, vagy a komolyabbra?

A gyerekkori:

Jó emlékként gondolok vissza rá, habár viszonzatlan volt. Nem történt semmi azon kívül, hogy kézen fogva koriztunk, és miatta jártam oda heti 3x.

Arcra még mindig helyes, de túlságosan kigyúrta magát, az pedig nekem nem jön be.

Nem hiányzik, de szoktam nosztalgiázni néha. És nemrég vele álmodtam.

Nem tartom vele a kapcsolatot, de szeretném tudni mi van vele. Valószínűleg nem is emlékezne már rám, azóta 15 év eltelt.

Akivel együtt is voltam:

Életem legnagyobb hibája volt összejönni vele, megutáltam, egy kisebbségi komplexusos, betegesen féltékeny, agresszív állat, aki miatt utána évekig félve mentem bárhova egyedül.

Nem találom helyesnek, nem is tudom mit láttam benne akkoriban. Nem jönnék össze olyannal, aki külsőleg bármiben hasonlít rá.

Nem hiányzik.

Tudom mi van vele, még régebben terveztem egy kis bosszút azokért a dolgokért cserébe amit velem tett. Kamu face profillal bejelöltem, írogattunk egymásnak, leírta mennyire unalmas a jelenlegi barátnője, és milyen rossz a szex vele meg hasonlók, ezt el akartam küldeni a csajnak. De végül meggondoltam magam. Mivel még megvan a profilom, látom mi történik vele. Nemrég született gyerekük. Hát sajnálom azt a csajt. De az is lehet, hogy csak én hoztak ki belőle az állatot, és máshoz nem ér egy ujjal sem.