Miért van az, hogyha olyasvalakivel jövök össze, akit én nagyon kedvelek, az első csók, stb. alkalmat követően azt gondolom, hogy nem akar tőlem semmit, pedig nem így van?

Sziasztok!

24 éves férfi vagyok. Volt pár 1-2 éves kapcsolatom, de ezek mind úgymond "langyosak" voltak. Azt vettem észre magamon, hogyha olyannal jövök össze, akit nagyon kedvelek, akkor az első csók alkalmát követően olyan negatív gondolatok röppennek fel bennem, hogy biztosan nem akar tőlem semmit, le akar pattintani, biztosan másfelé kacsingat, engem nem is kedvel, stb. ehhez hasonló hülyeségek...

Az a baj, hogy egyszer már elcsesztem egy lehetőséget egy igazán jó kapcsolatra ezzel... Megtörtént az első csók, hazakísértem, stb., ahogyan azt illik. Nagyon kedveltem a leányzót. Ezt követően jöttek a negatív gondolatok. Igaz, a lány kicsit lerázós volt azt követően, de később kiderült, lebetegedett, otthon elég nagy feszkó volt náluk, nem volt jó hangulata, ezért volt ilyen, de mindenkivel ilyen volt. Én pedig hagytam magam az érzéseimnek, és el kezdtem vádolni minden hülyeséggel.. Oké, egy nagyon kicsi valóságalapja volt a dolognak, de ez elég hosszú sztori és utólag kiderült, hogy ez nem lehetett volna alap a gyanakvásomra. Elég csúnya dolgokat vágtam a fejéhez. A lány ezek után elmondta, hogy engem nagyon megkedvelt és végre örült, hogy talált egy normális pasit, de ezzel eléggé eltántorítottam a dologtól és lehet, hogy tévedés volt ez az egész. Elmondta, miért volt lekezelő, nem akarta megosztani velem, mert privát dolog, nem akarta senkivel megosztani, emellett még mindenféle igazságalap nélkül elküldtem a francba. Beláttam, hogy jó nagy f***kalap voltam, aztán többször próbálkoztam nála, gondoltam, érte érdemes küzdeni, de innentől kezdve már 0 esélyem volt és többé nem szerette volna tartani velem a kapcsolatot. Teljesen igaza volt, csak én voltam ebben a hibás. Megfogadtam, hogyha legközelebb ilyen van, akkor nem fogom elcseszni.

Eltelt három év, és most megint lehetőségem nyílt egy szép kapcsolatra. A lányt már kb. 1 éve ismerem, barátságként indult a dolog, aztán egy szebb dolog bontakozott ki az egészből. Ez egy hete történt. Az elején eufóriát éreztem és harmóniát... Azóta csak fb-n kommunikáltunk, eléggé visszafogott volt. Megint jöttek elő ezek az erőteljesen negatív gondolatok. Ezek az egyedülléteimet nagyon be tudják árnyékolni. Nyilván amikor dolgozom, edzem, barátokkal lógok, akkor el tudom terelni a gondolataimat, de amikor egyedül vagyok, csak erre tudok gondolni, hogy ez a lány sem különb (pedig de!), csak kavarni akar velem, biztosan más pasival is ugyanígy kavar. Már mondta egyébként, hogy tüdőgyulladása van, telefonon nemrég beszéltem vele, elég csúnyán zörögnek a hörgői köhögés közben, tehát tényleg nem kamu, azért sem tudtam mostanság vele sűrűbben kommunikálni. Előtte viszont már ilyeneken törtem a fejemet, hogy biztosan letiltott fb chatről, nem fog visszajelezni semmilyen megkeresésemre, már olyan is megfordult a fejemben, hogy valahogy kiderítem, hogy tényleg letiltott-e chat-ről, tényleg tiltja-e az sms-eimet (egyébként nem)... Ezek nagyon nem normális dolgok! És lehet, hogy ideiglenesen ezeket a negatív gondolatokat ki tudom valahogy kapcsolni, de 12-24 óra múlva biztosan meghülyülök. Én viszont ezt a lehetőséget tényleg nem akarom elcseszni, és ehhez az kell, hogy valahogy átvegyem ezen negatív gondolatok felett az uralmat a végsőkig.

Ezt hogy lehet kezelni! Ez egyébként normális, csak meg kell tanulni kezelni? Vagy lehet, el kéne mennem pszichológushoz, hátha segít.

Még az a gond is felmerült a fejemben, hogy nagyobb gondok lehetnek velem. Kicsit hasonlít ez az állapot a paranoid skizofréniára. Lehet, hogy paranoid skizofrén vagyok? Az viszont gyógyszeres kezelést igényel... Ha tényleg elég nagy gyanú van erre, akkor melyik pszichiátert ajánlanátok? Nekem van egy barátom, akinek mániás depressziója van, de a kedves pszichiáter először pszichózist állapított meg és akként kezelte, így totál félre lett kezelve, 3 év kellett ahhoz, hogy ezt a tévedést valahogy helyrehozzák, én nem szeretnék így járni, mindenféleképpen egy teljesen megbízható pszichiáterhez szeretnék menni, ha ezt egyedül nem lehet kezelni és tényleg rá lennék szorulva ilyen kezelésre. Csak az is furcsa, hogy alapvetően nem vagyok paranoid, csak valahogy ezek a kezdetleges "fellángolások" váltják ezt ki belőlem.

Lehet valamit kezdeni ezzel egyáltalán? Állandó harcban vagyok magammal mostanság, és nagyon kicsinál és érzem, hogy ez nem lesz jó hatással a lányra sem, de mindenféleképpen orvosolni szeretném. Azt már felfedeztem magamban, hogy valami nem stimmel, most az utat szeretném megtudni, hogyan induljak el, mit tegyek azért, hogy meg tudjam oldani ezt a problémát magamban? Meditációval ezt lehet kezelni? Saját magam tudom ezt kezelni, ha igen, akkor ez milyen hosszú folyamat? Vagy esetleg szükségem lenne egy pszichológusra, esetleg egy orvosra?

Előre is köszönöm a segítő szándékú válaszokat.