Mit gondoltok erről a két szerelmes versről?

Évek óta szeretek valakit reménytelenül és jónéhány vers is született erről a küzdelmes ismeretségről. Két verset meg is osztok veletek,kíváncsi lennék arra,hogy mit gondoltok ezek alapján. Azt még hozzáteszem, hogy nem vagyok író, nagyon távol áll az a terület az irodalomtól, ami alapvetően érdekel,de kedvtelésből szoktam magamnak írogatni. Ő sem tud a versekről.

Kutatok az emlékeim között...

Kutatok az emlékeim között,

Várom a percet, várom a választ,

Lehet-e a jövőnk is közös?

Közös percek, egyforma szavak,

Hasonló életek, ismerős gondok,

Vad érzések, szédítő vágyak.

Kezed a kezemben volt,

Célod már az enyém is,

Szép emlék-e vagy több, ami volt?

Ha több is, tiltott,

Így közel vagy s mégis távol,

Meddig leszünk távol, mit hoz a sors?

És a másik:

Kimondatlan kérdéseim

Vajon tudja-e más, milyen különleges vagy,

Vajon látja-e más azt, ami a szívedben van,

Hallja-e valaki még a kimondott szavak mögött

Mit is gondolsz éppen s képes-e bárki más arra,

Hogy az elhallgatott szavaid is meghallja?

Kutatja-e bárki is még arcod titkát,

Gyermeki mosolyra mikor húzod a szád,

Képes-e más is a pillantásodba merülni,

Vagy a szemével pici orrodat és kusza tincseidet

Figyelni, bejárni s tartani őket mindennél kedvesebbnek?

Érzi e más az illatod részegítőnek

S vágyik-e rád más nő ilyen őrülten?

Lehunyva szemét más is hallja-e hangod

S látja-e arcod, vagy képzeli-e, amint szerelmesen

Tested s lelked az övével egyesülhet?

Csupa kérdés, nincs rá válasz,

Csupa kétely, nincsen vigasz,

Ha mosolyogsz is, nincsen remény,

Tiszta szívvel én mégis hiszem,

Szerethetsz majd engem egyszer.