Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Tényleg ennyire meg lehet bánni, hogy valakit megismertem? (Extrém hosszú)
24 éves vagyok, a sztori 2 csajról fog szólni.
A: 22 éves, feltűnő, fitnessőrült, mellette a jogi karon tanul, külsőre 10/10, aki után az is csorgatná a nyálát aki meleg.(aki felszínes annak qrva), apja pénzes vállalkozó, kertes,medencés ház budán.
B: 23 éves,kedves, szürkeegér, visszafogott, bölcsésznek tanul, külsőre tucat,testileg átlag, apja alkoholista, családja rendezetlen, panelos. És én is mint laikus azt hittem, hogy nem minden a külcsíny...
Mivel telefonról írok, megpróbálom dióhéjazni, mert úgyse olvassátok el :D
A-val jártam 3hónapot kb., minden jó volt az elején, egy hullámhossz, passzoltam a családjába, mindenki szeretett, elfogadott. Küllemével ellentétben én vettem el neki, utánam is csak 1 pasija volt, azzal is 1hónapig várt mire lefeküdtek.
Szóval minden tökéletes volt, 1 dolgot leszámítva: mind a ketten elnyomhatatlanul ERŐS jellemek vagyunk, mindig mindennek úgy kell lennie ahogy akarjuk. Mint az előre boritékolható, ez is okozta a kapcsolatunk vesztét, a "nem engedek attitűd", utánam jött az előbb leírt hapsi.
Nekem meg bejött B, aki mindenben ellentétje A-nak. Nem volt sem feltűnő, sem partyarc, barátnői sincsenek, csak haverjai, életében nem kellett senkinek sem, mert nem foglalkozott magával, ő is szűz volt. Jöttem én. Kiugrott a bőréből mikor találkozgattunk (valszeg örült, hogy végre kell valakinek), egy idő után ahogy oldódott, droidból értelmes társaság lett, meg is kedveltem. Másfél hónapra rá történt meg az első aktus, ami hála istennek neki is jó volt, egymásba szerettünk. Viszont a családja és az a pár haverja sehogy se akart befogadni. Kicsit ufonak éreztem magam. Családi szeretetnek nyoma se volt, kizárólag a napi 1x-i kőszönés megérkezés után. Én hiába próbálkoztam beszélgetni, jópofizni egyik sem vált be, úgyhogy szartam a fejükre. Fél év (családot leszámítva tökély) után, veszekedtünk egyet, majd egy hónap(nem ismerledhettünk mással) időt adtunk a másiknak átgondolni a dolgokat. Legnagyobb megdöbbenésemre ameddig én elkezdtem A-val beszélgetni(nem káposztamelegítés miatt) ő egyből első randin felvitt magához valakit, és megtörtént aminek nem kellett volna. Letelt a hónap,B-vel találkoztunk, próbált hazudni nekem ezzel kapcsolatban, de nekem már akkor jött a forró drót amikor megtörtént. Szánta-bánta beígért mindent amit ember be tud ígérni, csak bocsássak meg vagy begyógyszerezi magát, nem tud így élni.(közben én elmondtam ezt A-nak aki ezt kihasználni akarván újra akart mindent kezdeni). Mindezek ellenére úgy voltam vele, h nem akarok úgy meghalni, hogy nem bocsájtok meg soha, megbocsátottam B-nek, A besértődött, azt mondta sose leszek vele boldog(végülis így lett, részletek lentebb). A következő másfél év B-vel fogjuk rá zökkenőmentesen ment,néha beszéltem A-val, egészen addig ameddig B el nem kezdett dolgozni egy vendéglátóhelyen. Ott pár hozzám hasonló kaliberű ember (csak bunkó, kihaénnem menőcsávóvagyok verzióba) elkezdték csapni B-nek a szelet. És itt jönnek képbe a kis különbségek. A-nál ilyenkor az a reakció h " kopj le, sose kellenél", B-nél nem ez volt... Valószínüleg nem élte ki magát vagy nemtudom, elkezdte viszonozni a dolgot, azt se bánta ha letapizzák, dugni hívják. Én meg (figyelembevéve a múltkori alkalmat) jogosan elkezdtem féltékenykedni, és mit ad isten, be is jött.. Az egyik csávóval elkezdett összemelegedni, aminek én lettem az oka(belekergettem a féltékenységemmel-->anyád :) ).(azt meg sem említem, hogy 2 hét hiányzott a közös lakásig) És amint biztos volt a talaj a váltásra, engem offolt, és a szokásos "első randin nálam szex" módszerrel próbált felejteni. Sikertelenül, mert pechjére a kategória legalja jutott neki. Én közbe beszéllgettem ugye A-val, ami ezek után találkozásokba torkollott, majd újrakezdésbe.
Ami érdekes és egyből feltűnt, az a baráti családi légkör(nem utáltak meg anno), és ugyanaz a jó hangulat, nem pedig az a semmilyenség mint B-nél. Megtanultunk kompromisszimot kötni, és tisztelni egymást. Ugyanakkor felmerült bennem a kérdés, hogy megérte B-re pazarolnom 2évet? Vagy helyes ötlet volt neki fél év után megbocsátanom? Mert most kicsit úgy érzem, hogy időt loptak tőlem, nem keveset, ráadásul a legjobb éveimből. És a vicc az, hogy eltelt lassan 2 hónap mióta B-vel finito, és jelenleg keresem az indokot amiért összejöttem vele. Nem értem a régi énem. Az A-val való szakítás után hónapokig mély letargiába voltam, hiába volt rövidebb, mostmeg szinte semmi.
Ez kicsit hosszúra sikeredett, talán kesze-kusza is, de aki elolvassa vagy valami érdekli annak szívesen válaszolok.
Az én konklúzióm: "soha ne adj lejjebb az elvárásaidból!
válasza: válasza:Én végig olvastam, de röviden fogok válaszolni.
Egy hasonló "elpazarolt2-3 év" után jöttem rá később, hogy nem ment az kárba és nem volt elpazarolt.
Kellett ez az élmény, hogy a jövőben ezzel a tapasztalattal bölcsebb legyek.
Másik legfontosabb pedig, hogy nem az ő bőrében éltél. Ugyan úgy dolgoztál, éltél, elmentél a barátokkal sörözni stb. Az hogy a szerelmi életed ezen része nem ért célba ...nem jelent semmit. Attól még az éveid nem mentek kárba.
válasza:Amit a kommentbe írtál már kevésbé tetszik és nem vall emberarcúságra.
Attól, hogy az életetek közös része tönkrement, nem kell tönkre tenni egymás életének egyéb területeit is.
válasza: válasza:Ne keseregj azon, hogy mit rontottál el, mennyi időt pazaroltál!
Ha jól értem, akkor most együtt vagy A-val, egy fullos csajjal és Valentin-napon ide írsz kisregényt?:)
Szerintem foglalkozz vele vagy ami épp van, ne azzal, hogy a ,,legjobb éveidből'' ment el a B-vel töltött idő.
Persze én támogatom a múlt feldolgozását akkor is ha az pillanatnyi szomorúsággal jár, de amint ez sikerült, tényleg ne ragadj itt le, lépj tovább.
De mi a pontos kérdés? Ez inkább egy emlék, ami mostanában kavarog benned. Bár azt is fontos lenne tudni a segítséghez, hogy mennyi idő telt el.
válasza: válasza:Senki nem rabolt tőled időt,te magad döntöttél így.A saját rossz döntésed áldozata lettél ha úgy tetszik,de végül jól jöttél ki belőle és megtaláltad a boldogságot A mellett.
Mindketten tanultatok a történtekből és megtanultátok értékelni egymást,ez nem ment volna a szünet nélkül.
Egyedül ez a bosszúállás nem tetszik a történetben,nem méltó egy boldog párhoz,felesleges volt ezt tenni.
B-nek te nyitottál ablakot a világra és ő nem tudott okosan élni az újonnan jött lehetőségeivel,de idővel talán ő is megtanulja értékelni az élet fontos dolgait.
Nem akarom mentegetni mert talán egyáltalán nem érdemes rá,de ne felejtsd el,hogy A élete maga a tökély és sokkal-sokkal előrébb tart a jellemfejlődésben mint B.Egy napon talán majd B is belátja,hogy milyen hibákat követett el és miért.Még számára sem késő változni és egy következő kapcsolatban mindent másképp csinálni.
A-nak nevezett lány kivételes helyzetben van ami csak kevés embernek adatik meg.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!