Vannak életre szolo tüskéid, bánatod régi szerelmek miatt?

Nekem van, de csak magam miatt. Bár nem tudom, erre gondoltál-e, azért leírom.

Két évig tartott a kapcsolatom egy energiavámpírral. Amúgy elég okosnak tartom magam, és észre is vettem hogy valami baj van, csak épp végig azt gondoltam, hogy miattam. Ez nagyjából az utolsó másfél év volt, az első hat hónap még normális volt.

A dolog, ami miatt a tüske van bennem (már azon kívül, hogy másfél évég tűrtem a megaláztatást, sőt, kifelé boldognak mutattam a kapcsolatunkat, gondolván hogy nem akarom elárulni a társam), az az, hogy végül nem én szakítottam. Valahogy a srác sem tudta magáról hogy energiavámpír, szóval nem direkt manipulált, én is csak utólag olvastam a "tüneteket". Mindenesetre akkor valahogy ő is észrevehette, hogy nem a legjobb barátnak, vagy legalábbis ezzel az indokkal szakított. Skype-on.

Én azóta nem beszéltem vele, és azóta is megmerevedik az összes izmom, valahányszor rá gondolok. Mert nem én szakítottam, pedig nekem kellett volna, jóval korábban. Mert soha nem mondtam meg neki, nem ordítottam a képébe, hogy mekkora egy manipulatív szemét, hogy mennyire megalázott, hogy mennyi mindent el kellett viselnem, amíg vele voltam, és még sorolhatnám. De persze nem rá vagyok én igazán mérges, hanem magamra, hogy olyan hülye voltam, és évekig kerestem magamban a hibát, és próbáltam megfelelni neki. Annyit tudtam tenni az ügy érdekében, hogy megígértem magamnak, hogy soha többet nem alázom meg ilyen módon magam.

De a tüske bennem van...