Plátói szerelem: hogyan felejtsem el?

Hát nem tudom... Azt hihetnénk, hogy valakin látszik, ha szerelmes. Van valami a szinglikben, még a boldog szinglikben is, de főleg a 30 feletti szinglikben, ami számos alkalommal tetten érhető. Nem tudnám megfogalmazni mi ez... Néha a kihűlt kapcsolatban élőkben is ott van. Én ezt éreztem rajta. Az aurájában, a kisugárzásában egyszerűen semmi nem utal egy elején járó boldog kapcsolatra. Arra, hogy révbe ért. Elégedett. Vagy izgatott (?). Semmi. Ott lappang a tekintetében, a mozdulataiban egyfajta tompa üresség.

Persze tévedhetek. És ez sem garancia, hogy miután erre ő is ráébred, túllép rajta, majd kiheveri, velem boldog lehetne.

De valami mélyen belül azt súgja, hogy ez egy "ha nincs ló, jó a szamár is" megalkuvás. Ami nem felltétlenül rossz, de tudom, hogy ő túl nagy lánggal ég ahhoz, hogy beérje ennyivel. Túl szenvedélyes... és nem tudom mit fog tenni vele, ha feladja önmagát a biztonságért.

Alig ismerem, de még ha esélytelen is volnék, én jobbat kívánnék neki, az igazit, aki mellett ezer fokon éghet, őrült lehet, és szenvedélyes.

Szemétségnek hangozhat, de remélem családalapítás után megkaphatja ezt még. Talán a gyermek iránti vágy miatt alkudott meg... Amit tiszteletben tartok. Egyszerűen csak az a fajta ember, akit ha nem hajt tovább a vágy, ha kihunya tűz, bele fog betegedni.

Nem tudom mennyire zagyvaság...