Miért mondja mindenki, hogy pokol lesz az életem? Ti mit gondoltok erről?

Óó szia! Dejó :) én se találkoztam még magyar lánnyal akinek török fiúja van :) egy nyaraláson ismerkedtünk meg, aztán facebookon tartottuk a kapcsolatot, és egyre többször találkozgattunk. Most meg már szinte nem lehet minket szétválasztani.

Sokan ellenezték a dolgot, de mondták már azt is, hogy szerintük nincs külömbség magyar és török férfi között. Hát nemtudom, szerintem van. Még a legelején emlékszem mennyire tudott udvarolni. Még a csillagokat is lehozta volta nekem. Aztán egyre komolyabb lett a kapcsolatunk, és vele együtt s párom is megkomolyodott.

Egyre mélyebb lett a kapcsolatunk, sokat mesélt a családjáról, hogy nála a család szent és sérthetetlen, de mégis nagyon rossz a kapcsolata a tesójával és hogy ez mennyire bántja. És tényeg. Annyira más, ahogy egymáshoz viszonyulnak a családtagok. Nálunk a gyerek simán ordibál a szülővel, náluk meg szerintem lehetetlen, annyira tiszteli a szüleit. És engem is. Furának fog tűnni, de nekem esküszöm fura volt, hogy mennyire figyelmes. Fáztam, simán levette a kabátját, szó nélkül odaadta. Kinyitja előttem az ajtót és ilyen apróságok, amik nálunk nem jellemzőek. Legalábbis én nem sokszor tapasztaltam. De tisztelet a kivételnek.

Ha vitatkozunk néha elkapja a méreg és kiabál de kb azonnal bocsánatot kér.

A kémia működik köztünk, (nagyon is.. Khm) :-D :-D mégis valahogy a szüleim nem akarják elfogadni.

És látom, hogy ez neki is rosszul esik.

Ő 29 éves én 25 :)19 évesen ismerkedtem meg vele. Rá 1 évre találkoztunk újra, és aztán egyre többször. először nehéz volt megszokni az ide-oda utazgatást de kb hónaponként tudtunk találkozni. Mostmár nincs ezzel gond mert vett egy 2 szobás lakást Üsküdarba, és már 1 éve itt lakom nála. A török nyelv, nekem pokolian nehezen ment, de mostmár jól haladok. Angolul beszéltünk amúgy, de aztán elkezdtük a törököt tanulni. Elég nehéz volt, mert volt hogy nem tudta annyira jól elmagyarázni angolul :D de belejöttem. Mostmár el tudok beszélgetni a szüleivel.. (Kisebb bakikkal) de nem zavarja őket. Szerencsére nagyon megkedveltek a szülei, az apukája rajong értem. Áldott jó emberkék. Nagyon megszerettem őket.

Na és hát az én szüleim. Amikor hazajöttem a nyaralásról elmondtam anyukámnak, hogy találkoztam egy helyes török férfival, ( ezt csak úgy pletyizésből mondtam neki, el szoktam mondani neki ilyeneket) már ezt rosszul fogadta. Jöttek a hülye kérdések -és szerinted van ennek jövője? -kihasznál

-pokol lesz az életed. Apám azt mondta haza ne merjem hozni. Na szóval szörnyen fogadták, pedig akkor még csak ismerkedtünk. Aztán összejöttünk, találkozgattunk, anyukám szinte nem is akarta meghallani, hogy szerelmes vagyok. Nem érdekelte. Aztán bemutattam őt a szüleimnek, persze távolságtartóak voltak, de viselkedtek valamennyire. De amikor elment akkor meg lebeszélték és ez nagyon dühített!

Aztán a barátom megkérdezte, hogy mi lenne ha összeköltöznénk. Mivel nagyon szeretem, és bíztam benne, belevágtam. Nem mondom, hogy könnyű volt, de nem bántam meg. Van egy családi vállalkozásuk,szóval én már úgy mentem ki, hogy biztosítva volt a munka. Szóval ezzel sem volt gondom. :)

Amúgy örülök, hogy érdeklődsz. Nem sok mindenkivel tudok erről beszélni ;)

Hát őszinte leszek, nem volt egy leányálom a kiköltözés. Nagyon sokat kellett intézkedni. Mert ugye először a vízumot kellett megszereznem.A vízumkérelmet a Török Köztársaság budapesti nagykövetsége konzuli osztályán kell benyújtani, én munkavállalás céljából kérvényeztem, ami 1 évre szólt és 200€-t kellett érte fizetnem.

Ennek lejárta után neghosszabbítani a területileg illetékes török rendőrkapitányság külföldiekkel foglalkozó részlegén 'yabancılar subesi' és a későbbiekben a belügyminisztérium alá tartozó migrációügyi főigazgatóság helyi igazgatóságán kell kikérni. Na szóval nem egy egyszerű dolog, de sokat segített, hogy nekem már volt melóm amikor kimentem. Meg hát a barátom mindenben segített. Velem együtt intézkedett :) hát a szüleimmel tartom a kapcsolatot, de amikor felajánlottam, hogy látogassanak meg, küldök nekik repjegyet, akkor azt mondták erről ne is álmodozzak. Szóval ez engem is nagyon bánt. Szerintem sose fogják szeretni őt

:( de ez az én életem.

Hát a házassággal úgy állunk, hogy ismerkedésünk után azt mondta, én leszek a felesége, Ő biztos ebben :-D szerintem arra is sor fog kerülni :) és én boldogan igent fogok mondani :-)

21 éves vagy? :) szuper :) sok sikert az egyetemhez, és azt kívánom, hogy boldog életed legyen Törökországban a szerelmeddel! Amúgy ha van kérdésed nyugodtan kérdezz. Szivesen válaszolok ;)