Egy békeszerető férfi, aki korábbi kapcsolataiban inkább fölérendelt volt, vajon hosszutávon együtt tud maradni egy hangos, erős személyiségű, veszekedős, hirtelen haragu nővel, aki gyakran fölérendelt a kapcsolatukban?

A férfiak ne szoruljanak a nők irányítására semennyire, maradjunk annyiban. A férfiaknak kell irányítaniuk a nőket. Amikor egy nő összeomlik, akkor a férfinak kell irányt mutatnia, és erősítenie, nem pedig fordítva.

A kérdésre a válasz meg annyi, hogy ha a békeszerető srác tud férfi lenni a talpán és átvenni a domináns szerepet, akkor akkor nem lesz gond. Viszont ha erre képtelen, akkor bekerül a papucs kategóriába, onnan meg vagy a barát-zónába. Másik esetben a csaj teljesen elveszíti iránta az érdeklődését.

Egy egészséges kapcsolatban senki sem dominál. Az, hogy a párod lobbanékony, még nem jelenti azt, hogy nem lehet vele értelmesen megbeszélni a dolgokat.

Az erős személyiséget pedig úgy lehet "orvosolni", ha kellő empátiával a "domináns" fél (legyen akár férfi, akár nő) belátja, hogy a párkapcsolat két egyenrangú ember "szövetsége" és nem egy saját kiskirályság kialakítására szolgál.

Azt gondolom, a mi kapcsolatunk ilyen, és kicsit több, mint két éve vagyunk együtt, nem tudom ez mennyire hosszútávú, bár 2 éve együtt is élünk.

Én nagyon lobbanékony vagyok, két pillanat alatt leszek tök ideges valami apróság miatt, és van, hogy hozzám sem lehet szólni.

A barátom remekül kezeli, ráadásul olyan ügyességgel ugrál az idegszálaimon, hogy azt is tudja, mikor vagyok még olyan állapotban, hogy hazafele egy

"-beugorjunk a gyógyszertárba?

- minek?

-nyugtatóért"

típusú párbeszéd még nem ront, hanem javít a helyzeten. Szóval remekül kezeli, könnyebb így, hogy nem lesz ő is ideges amiért én bosszankodom, sokkal gyorsabban lenyugszom, mert nem jön még az alap szituációra egy veszekedés is.

A másik, hogy szerintem a mindennapokban én dominálok, szervezem az életünket, mert nekem van időm, ő csak azt csinálja meg, ami rámarad, és amiért szólok.

De valójában úgy általában mégis ő a domináns a kapcsolatunkban, mert ahogy az egyik válaszoló fogalmazott, ő az, aki irányt mutat a nehéz helyzetekben.

Szóval nálunk szerintem megvan az egyensúly, és jól működik:)

Még rövid távon se.

A békeszerető férfiakat nem vonzza, hogy örökké csatározhassanak a nőjükkel, és akkor van ku.ss, ha meghunyászkodnak.

Ilyen hisztérikát ember legyen a talpán, aki el tud viselni, és azok általában vagy a papucsállatkák, akik kétségbeesetten csüngenek a nőn, és a szájukba is sza.rnat, csak ne hagyja el őket, vagy a hasonló temperamentumú macsók, akik élvezik, hogy újra és újra be tudják törni a makrancos kancájukat.