Volt már olyan, hogy egy korábbi szerelmi csalódás miatt nem mertetek újból szerelembe esni? Vagy nem akartatok?

Volt. Elég sokáig hezitáltam rajta, marcangoltam magam, nem jó irányba fordítottam az életem. De aztán erőt vettem magamon, átküzdöttem és legyűrtem a félelmeimet, ledobtam a terheimet és gátlásaimat, mert önismeretet végeztem magamon. Megváltoztam és boldogabb lettem. Mert legbelül tudtam és éreztem hogy mit akarok valójában, csak az ember néha nem mer szembenézni magával, a félelmeivel, és nem mer megnyílni másoknak. Maga köré húz egy falat és álarcot visel. Nem nehéz ebből kitörni, csak akarni kell. Én a szerelemért megváltoztam és ez jó érzés.

Növelni kell az önbizalmat, és amit akarsz azt el kell érni, tudni kell kinyílvánítani. És küzdeni érte. Nem befelé kell fordulni és a magányba fulladni. Sokan el is fogadják a magányt, és azt ültetik el hogy ez így jó nekik, mert megszokták. Csak sodródnak az árral, lesz ami lesz alapon, mert nem mernek lépni. És ezáltal akár befolyásolhatóak is lesznek. Felülkerekedik rajtuk a bizonytalanság, bizalmatlanság, ami azzal társul hogy makacsok, az egójukat és a büszkeségüket tartják előbbre, vagy egyszerűen megtorpannak egy új helyzetben. Csak tudatosulni kell és ráeszmélni arra hogy mi az amit szeretnél igazán, és tenni érte. Önismeret és mások megismerése, önbizalom és őszinteség kell ahhoz hogy túl lépj ezen.