Lányok, hogy lábaltok ki a "szeretem, pedig tudom, hogy semmi oka rá" kapcsolatból?

Hát nehezen bár, de többet nem keresem. Amikor én nem írok, és tőle sem jön üzenetet, hogy hiányzol vagy bármi, az elég hidegzuhany szerű. Ha egyszer fejben realizálod, hogy nem számítasz neki semmit csak szórakozást, amíg unatkozik, akkor szerintem sértve érzed magad eléggé ahhoz, hogy elengedd őt fejben.

A nőknek azok a férfiak kellenek, akik semmibe veszik őket. Légy te is ilyen, különben nem lesz sikered se ennél a csajnál, se másnál!

Mert azoknak nem tetszettél külsőre. Olyankor teljesen mindegy, hogy viszonyulsz hozzájuk.

Megpróbálom kívülállóként szemlélni a kettőnk kapcsolatát. Hogy vajon egy férfi, aki szeret egy nőt mond neki olyan dolgokat mint ő nekem, eltünedezik-e napokra, több kapcsolatot tart-e fenn egyszerre és nem tud közöttük dönteni stb.stb. És akkor realizálódik bennem, hogy nem, nem szeret. Azért is nehéz, mert ugye most megint egyedülálló lettem és nem engedek közel magamhoz könnyen senkit. Ő volt nekem az első 'szerelem' és persze félek kicsit a magánytól. De másrészt még a magány is jobb, mint hazudozni magamnak. Most azért sokkal nyugodtabb vagyok és ahogy telik az idő az érzelmek is lecsillapodnak. Szóval szerintem próbáld meg kicsit külső szemmel nézni a dolgokat, foglald el magad valamivel és adj időt magadnak.