Csak kihasznált, mit tegyek? Menjek el, vagy birkózzak meg a csalódással?

Szinte minden nap találkozunk. Az egyik legjobb barátomnak tartottam, sok minden tudott rólam, és én is róla, legalábbis azt hittem. Már ismertük egymást egy ideje (kb. 1 éve), és eleinte volt is barátnője. Komoly kapcsolat volt, de a lány megcsalta (...), szakítottak. Mi pedig egyre közelebb kerültünk egymáshoz...

Egyre többet bókolt, túlzottan is kedves volt, keresett, rengeteget beszélgettünk, mindig számíthattam rá :) Aztán egyszer együtt jöttünk haza egy buliból és elcsattant az első csók! Már régóta vártam erre, olyan boldog voltam :) Azután minden nap írt, óra hosszákig beszélgettünk, hazáig kísért...azt hittem, szeret. És én addigra már nagyon szerelmes voltam. Megszerettette magát velem. De még nem történt semmi komoly...

Gondoltam, nem könnyen bízik meg most senkiben, hiszen nagyon csúnyán hagyta ott az előző barátnője. Így én naivan nem is kérdeztem semmit, csak élveztük egymás társaságát. Reméltem, idővel egyre jobban belém fog szeretni :) Velem akart lenni, én pedig megkérdeztem végre, mi is van közöttünk, ő pedig annyit felelt: ,,barátság extrákkal". Nagyot csodálkoztam rajta, hiszen én szerettem! De azt mondta, hogy ez csak annyit jelent, hogy szeret, csak nem akarja kimondani h ez most egy kapcsolat. -.-"

Minden nap sírtam, vele akartam lenni. Nem hittem el, hogy nem szeret. Meg is mondtam neki 1 hónap múlva, hogy én nagyon szeretem! Ha lenne egy dolog, amit kívánhatnék, az csak ő! (Ekkorra már elég depressziós voltam, sebezhető, mondhatni már elment az eszem, nem vagyok rá büszke). Ő pedig kihasználta az alkalmat, és lefeküdtünk.

Soha nem voltam ezelőtt együtt senkivel. Soha! Mindig is azzal akartam együtt lenni, akit szeretek...De ő másnap reggel megmondta, hogy ez nem volt komoly a részéről, sőt, nem volt semmilyen...pedig milyen kedves volt előtte! Kenyérre lehetett kenni. Folyton olyanokat mondott, hogy ,,törődöm veled" és,,igazán gyönyörű vagy"! Egy reménykedő szív minden ilyen kedvességet a szeretet jelének fog fel, és én is.

Mindennek már 2 hónapja. Most tudok ésszerűen visszagondolni, és tényleg csak kihasznált. Igazából nem is volt igazi barát, hiszen egy barát nem csinál ilyet. És most lehet csúnyán fogalmazni, de egy igazi barát még akkor sem csinál ilyet, ha férfi! Mondjon bárki bármit, ha egy ember szeret egy másikat, nem használja ki, főleg nem így! Fektessen le mást, olyan sok r*bi van a világon, de tudja, hogy én nem vagyok olyan és hogy szerettem! És tudom, hogy nem mondhatom el senkinek, mert külső szemlélőként, aki nem is ismer, annak úgy tűnhet, hogy én könnyen adtam magam, és soha nem is voltunk egy kapcsolatban úgymond, még ki se mondta, hogy szerelmes belém (csak úgy mondta h nagyon szeret). Tele vagyok szégyennel, haraggal és félelemmel is.

Most fog elkezdődni megint a suli (egyetem). Váltsak csoportot vagy sem? Olyan rossz lesz megint nap mint nap találkozni vele...nem mellé ülni, nem a szemébe nézni; azon gondolkodni, vajon köszönjek-e neki...De ha csoportot váltanék, akkor pedig kérdezgetnék az emberek, hogy vajon miért?! Nem akarom, hogy bárki is megtudja. Így viszont titok maradhatna. Persze hazudni is lehet (amit utálok), hogy ,,az órarend miatt". Másrészt pedig nem akarom, hogy úgy érezze, ő van nyeregben. Mármint, hogy ennyire "fontos" volt, hogy már csoportot is kelljen váltanom miatta. Mit tegyek?

20/L