Miért él bennünk ilyen torz képe a kapcsolatokról?

Mindenki másnak akar megfelelni.

Te is!

Amikor beszélgettünk a párommal, és szóba került, én marha egyszerűen megmondtam neki, hogy addig maradok egy kapcsolatban, amíg jól érzem magam. El tudom magam tartani, jól elvagyok szingliként (nem egyenlő azzal, hogy magányos vagyok), szexre meg mindig kapni pasit. Ha nekem egy kapcsolatban már nem jó, akkor pontot teszek a végére, nem mártírkodok még évekig.

Azóta tudja, mi a dolga. :D

Kávé az ágyba, süt-főz-takarít, és pucéran vár esténként. (És én is tudom, hogy ő mire vágyik, és meg is kapja. ;) Nem akar tökéletes lenni, egyszerűen azt akarja, hogy boldog legyek vele. Nekem nincs más dolgom, mint elmondani, mi tesz boldoggá.

Esetleg nem ártana, ha időnként az emberek azzal is foglalkoznának, hogy ki merjék mondani az elvárásaikat. Aki ettől megijed, és lelép, az annyit is ért.

Azt meg végképp hat méter magasról letojom, kinek mi a véleménye a páromról. Ha nekem tetszik, boldog vagyok vele, felőlem fel is fordulhat, akinek nem tetszik. Főleg a "nyilvánosság", ami vadidegen emberekből áll, akik nem is ismernek minket, meg az esetek 99,99%-ban nincs véleményük két idegenről.

Aki ennek akar megfelelni, az meg így járt.

Szerintem csak benned él torz kép..ki mondta,hogy tökéletesnek kell lenni?Alapból itt rossz az elméleted...

Egy kapcsolat ne kötelezettségekről szóljon,hanem,hogy szabadok,önmagatok lehessetek egymás mellett.Azért csinálj neki vacsorát,mert jól esik ezzel kedveskedni neki,ne azért,mert elvárás...én nem főzök minden este,van,hogy a barátom főz,de legtöbbször együtt.Nem a szolgája vagyok,hanem a társa és ez fordítva is igaz.Ez az elméleted kb olyan,mintha még évszázadokkal vagy tizedekkel ezelőtt élnél,amikor a nő dolga volt a házat rendben tartani,főzni,a férfi pedig dolgozott.De így,hogy manapság már a nők is dolgoznak,a ház körüli teendőket is meg kell osztani.Senki nem mondta,hogy minden este főznöd kell meg vért izzadni egy pasiért,hidd el,ha szeret,nem azért tart,hogy az anyját helyettesítsd...

teljesen igazad van. ettől még persze lehetek szerelmes valakibe, de azok is sokszor menőznek, felvágnak a kapcsolatukkal az ismeretségi körömben. mintha attol lennék többek, hogy van párjuk.

nekem rengeteg fájdalmas tapasztalatom is van ,velem is többször megesett , hogy hiába volt kölcsönösen nagy a vonzalom, sőt bár nem ismertük még annyira a másikat, de szerelem volt mindkét iránybol,magukat védték és állitották be egy probléma kapcsán az ismerősöknek jobbnak és ellenem beszéltek, vagy amikor megtudták, hogy engem is érdekelnek ők, akkor elkezdtek játszmázni, élvezték a helyzetet, ahelyett, hogy odajöttek volna hozzám. de amikor ezt megunva elmentem, akkor bezzeg rögtön elkezdtek teperni. meg sok fiu ismerősöm mesélte már nekem, hogy évekig szeelmes volt valakibe, de meg sem probálták meghoditani, nem merték. ehelyett összejöttek oylan lányokkal, akiktől nem féltek.

két ember között az egyenes a leghosszabb ut. ez az igazság. én is megkaptam már többször az életben is és itt is, hogy ha igazán fontos lennék az illetőnek, akkor egyszerűen odajönne , felvállalna. hát én ennek csak az ellenkezőjét tapasztaltam eddig szinte..az első időkben a szerelemben még nincs meg az a fajta szeretet, amivel pl. barátokhoz, csalástagokhoz viszonyulsz. egoista, önző dolgokat is kivált az emberekből, játszmázásokat, adok-kapok helyzetek teremtését.

Ez a megfelelési kényszer leginkább azokban van, akiknek nincs helyén az önbizalma, önbecsülése. Aki képtelen egyedül kiegyensúlyozottnak, teljesnek lenni, és a párkapcsolattól várja a megoldást, az tényleg hajlamos alárendelni magát egy kapcsolatban a másik félnek. Egyesek annyira félnek az egyedülléttől, mintha az valami apokaliptikus állapot lenne.

Tanulság - először meg kell tanulni egyedül jól érezni magad, tartalmasan kitölteni az életed, megtalálnod magadban az egyensúlyt. Nem éri meg megjátszani magad, örökké nem tartható fenn a dolog, mint ahogy te is írod.. Ha mindig játszod a tökéletest, csak hamis képet festesz magadról, az pedig sosem kifizetődő.

Ennek az is a veszélye, hogy egy ilyen befolyásolhatóbb ember sokkal hajlamosabb áldozatául esni egy olyan partnernek, aki kiszúrja és kihasználja ezt a gyengeséget, irányít, aláássa az ember önérzetét még jobban, hibáztatja mindenért, felépíti az egóját abból, hogy a másikat maga alá tudja rendelni, függőségi helyzetbe hozni.. Az áldozat pedig még saját magát fogja hibáztatni, megoldást keresni, nemhogy kilépne a helyzetből azonnal.

Voltam ebben a helyzetben is sok sok évvel ezelőtt, jópár évembe telt rendbe tenni magam úgy, hogy boldog legyek egyedül, de megérte.. ezután lett csak olyan kapcsolatom, ahol mindig is nyílt lapokkal játszottunk, nincs játszmázás, nincsenek hatalmi harcok, kétségek, féltékenység.. Tudom, hogy nem lenne így, ha nem építem fel az önbecsülésem, ha egy másik embertől teszem függővé a boldogságom.

Szerintem valahol itt van a kutya elásva a legtöbb esetben, de persze egyénenként eltérhet, a saját és a környezetemben látott tapasztalataim alapján tudok csak véleményt mondani.

Szerintem is csak benned él ez. Én egyáltalán nem gondolom úgy, hogy az égvilágon mindent meg kéne adnom a férfinak, ahhoz, hogy megtartsam. Amit te írsz, hogy szexi fehérneműs forró vacsi, az extra, ami néha belefér, de állandóan?! :D

Én általában magamat adom teljesen, ha főzős kedvemben vagyok, van friss meleg étel, ha nem akkor rendelünk. Nem vagyok szexi és üde mindig, vannak slamposabb napjaim, de a párom szerint akkor is csinos vagyok :D Néha csak egész nap az ágyban lustálkodom. Stb. És még sosem hagyott el férfi, én szakítottam mindig...

Amúgy meg a férfiak sem azért keresnek csinos barátnőt, mert ne mernének egy bányarémmel megjelenni, hanem szimplán nem akarnak egy bányarém barátnőt, akihez nem vonzódnak. Engem is hidegen hagy, kinek tetszik a párom, nem azért nem jövök össze egy szerintem nem helyes sráccal, merthogy ki mit gondolna rólam akkor.

3. vagyok és nem teljesen ugy látom, ahogy a 6-os. ez lenne az egészséges felfogás egy ideális világban. ehhez képest a környezetemben a kapcsolatok nagy részében ott a társfüggés, kapcsolatfüggés, kiszolgáltatottság, önbizalomhiány, játszmázás, alá-fölérendeltség, az egyik mindig alul marad valamelyikben a másikhoz képest. akkor jönnek a nagy gebaszok, amikor ebből konfliktus alakul ki vagy egy roszz élethelyzet.márpedig az élet tesz rola, hogy ne unatkozz, mindig jön ilyen helyzet. alig látok olyan embert, aki önmagában is boldog és kiegyensulyozott lenne. nem feltétlen társfüggő, de egy számára rossz helyzetben rögtön megborul lelkileg és érzelmileg.

nem csak boldognak és egésznek kellene lenni önmagunkban, de erősnek és tudatosnak is, önismeretet és emberismeretet gyakorolni. na ezkere együtt igen kevesen képesek.

a sikertelenséget nem sokan birják. valaki a sikert sem tudja kezelni.

nézz széta neten, statisztikák szerint az emberek 70%-a társas magányban él az országban..

és hányan veszekszenek, hányak megalkuvok, hányan ábrándoznak másrol miközben kapcsolatban élnek (minden negyedik ember).

több tucatnyi problématipus és emberi tulajdonság akadályozza, hogy mi egy ideális világban éljünk párkapcsolat szempontjábol.

és minél nagyobb a szerelem, az ember annál kiszolgáltatottabb.. és ebből lesznek a nagyon fájdalmas, életre szolo tapasztalatok. a kevésbé heves szerelmek, kapcsolatok nyugisak, nem olyan labilisak, de mindenki a nagy lamurra vágyik és ezek a hétköznapiak untatják..

a boldogság igencsak mulékony, mindig csak pillanatokra kapjuk meg.

"nem csak boldognak és egésznek kellene lenni önmagunkban, de erősnek és tudatosnak is, önismeretet és emberismeretet gyakorolni. na ezkere együtt igen kevesen képesek"

Ezt valóban lehagytam, valahogy annyira természetesnek tűnik nálam, hogy említeni is elfelejtettem :) Ezzel maximálisan egyetértek, de a szöveg többi részével is nagyrészt.

Azzal nem teljesen értek egyet, hogy ez csak a nyugis kapcsolatokban fordul elő. Lehet lángoló nagy szerelem két ember között mindenféle dráma és játszmák nélkül is, csak ahhoz két fejlett EQ-val rendelkező, öntudatos ember kell, nem elég, ha csak az egyik fél van rendben magával. Legalábbis tapasztalataim szerint.

#3

Érdekes az én férjem pont azt várja el tőlem, hogy ne legyek full sminkben reggel :) Sőt este is kb titokba kenem be magam arckrémmel mert utálj ha van rajtam szerinte rossz az íze..ne kérdezzétek hogyan jött ez neki d puszikat de nem nyalja a fejem...

reggel ő hozza a kávét az ágyban mert ő a kukori típus. Nincs mindig főt kaja, nincs mindig full rend, de cserébe várja egy boldog nő és egy vigyori gyerek itthon, és látom rajta (mondja is de szó elszáll) ő is boldog és teljes így is, külsőségek nélkül, elvárások nélkül...