A fiúk/férfiak hogyan értékelik, ha egy fiatal nő nem szereti a gyerekeket?

A parom, akivel azota mar hosszabb ideje vagyunk egyutt kb ket het jaras utan szegezte nekem a kerdest, hogy szeretnek-e majd csaladot es mik a terveim.

Mindketten huszoneveink elejen jarunk de szamara fontos ez a dolog mert komoly parkapcsolatot keresett, akivel a kesobbiekben lehet csaladot alapitani.

Viszont senki sem egyforma, sok olyan sracot ismerek amiket egyaltalan nem erdekel az ilyesmi, sot ilyen temanal nyulcipot huznanak :)

L

én szeretem a gyerekeket, csak ők nem szoktak sokszor :D

pl húgoméknak van gyerekük tök aranyos, szeretem, engem kifejezetten zavarna, ha pl játszanék vele és a barátnőmet zavarná, hogy ott van...

nálam a gyerekekkel vagy állatokkal foglalkozó lányok előnyben voltak pár keresésnél, mert ahhoz általában olyasmi belső társul amilyet kerestem

nálam hátrány

egyik ismerősöm például nem, hogy nem szereti, ő kifejezetten utálja a gyerekeket! a saját rokonait sem látogatta egy időben emiatt, vagy ha igen akkor elég rövid ideig volt náluk...ő megmondta, hogy nála csak olyan csaj jöhet szóba aki nem akar gyereket...

szóval változatos a felhozatal...

biztos sokan vannak azok is akiket meg nem is érdekel ez a dolog...

22F

Én nem nem szetetem a gyerekeket,egyszerűen idegesítenek.Ingerlékennyé válok tőlük,de komolyan.10 percig még elvagyok velük de ha több időt kéne velük töltenem azt hiszem felkötném magam.

Amikor ezt így mondtam a volt barátomnak és látta is milyen reakciókat váltanak ki belőlem azt mondta nekem sose legyen,és szomorú,hogy ennyire nem jövök ki velük.Rá egy évre már egyenesen dühítette a dolog.Úgy vélekedett,hogy "Egy kiba*zott tipikus modern nő vagy akinek szét manipulálták az agyát" Mondanom sem kell...azóta rég szétváltuk,bár nem ez volt az ürügy.Neki nem jött be.De hát istenem attól még,hogy nő valaki nem kell odalennie a gyerekekért... Régen ugyebár muszáj volt szülni akár 19 évesen.Nem volt választási lehetőség.Akkor sem jöttek ki jó páran a gyerekükkel,csak hát nem hangoztatták mert nem volt szabad így vélekedni.

Olvastam egy eset tanulmányt (Freud) Egy fiatal családos nőt gyógyított.Nem tudott megszólalni,nem evett,kórházba került.Szépen felfejtette az esetet.A nőnek az volt a baja,hogy minden egyes dolgot az életében elvárások alapján csinált.18 évesen férjhez ment,majd szült egy gyereket mindent tökéletesen csinált idáig.Itt kattant meg.Nem szeretett volna de muszáj volt.A babával nem foglalkozott majd magát is elhanyagolta.Ahogy a nő ráeszmélt erre megváltozott.Kiállt magáért.Elvált,és új életet kezdet a gyermekkel nem igazán foglalkozott,inkább dadára bízta.

Nem szabad kötelességből beleesni ilyen csapdákba csak rosszat okoz a nőnek és a kisgyermeknek is.Ha ezt egy férfi nem érti meg,akkor nem való hozzád.

Hát én nagycsaládban nőttem fel, sokan vagyunk testvérek, és látom a szüleimen, hogy nem nagyon tudnak velünk mit kezdeni. Nem gondoltak bele, h mekkora felelősséggel jár a gyereknevelés, és itt most nem csak az anyagiakra gondolok(Mi amúgy gazadagok vagyunk, úgyh ilyen gondunk nincs, viszont a szüleimnek munka mellett nem nagyon volt idejük velünk foglalkozni, ha meg velünk foglalkoztak akkor meg egymásra nem jutott idejük, úgyhogy mondhatjuk, h emiatt romlott meg a házasságuk). A magam részéről én szeretem a gyerekeket, de jelen állás szerint pont ezért nem is akarok gyereket(legalábbis az elkövetkező 10 éven belül biztos nem), mert tudom(a szüleim példájából), h milyen egy gyerek, és mennyi felelősséggel jár, amit egyenlőre nem akarok a vállamra venni. Nem akarom ,hogy a gyerekem rosszul érezze magát amiatt, hogy nem jut rá elég időm, addig inkább nem vállalok.

Szóval nem zavar, ha egy lány nem akar gyereket, egyáltalán nem kiábrándító. Sokkal jobb mintha felelőtlenül belemenne a gyerekvállalásba(csak mert a társadalmi kényszer ezt diktálja), és aztán nem foglalkozna vele.

Én kimondottan ilyen nőt keresek. :)

Eddigi barátnő/feleség is ilyen volt.

Nem utálom a gyerekeket, de egyszerűen képtelennek tartom magam arra, hogy hosszú távon elviseljem őket. Nem lennék jó apa, nem tudjám megadni egy gyereknek azt, amire szüksége van, ezért inkább nem is csináltatok.

Meg aztán önzőség is van bennem, hiszen így szabad vagyok, azt csinálok, oda megyek és akkor, amikor és ahova kedvem tartja. A macskákat rá lehet bízni ismerősre, gyereket nem.

Mégis milyen ember az,aki kijelenti,hogy ő nem szereti a gyerekeket?

Gondolom nincs türelme hozzájuk...pl ez is sokat mond róla.