Lányok, voltatok már reménytelenül szerelmesek?

Voltam, sőt, most is az vagyok. Pedig hol vagyok én már lány...! :D

Egyszer külső körülmények akadályozták, másszor külföldi srác nem tudott elszakadni anyukától, nekem meg itthon volt munkám jó fizetéssel, anyukához meg úgysem költözhettem volna, megint másszor hosszú kapcsolatban az addig hőszerelmes szívem választottja új életet akart kezdeni, később rájöttem, hogy olyannyira újat, hogy abban már nekem sincs helyem.

Mindig baromi nehezen teszem magam túl rajta, de élni muszáj és előbb-utóbb az idő begyógyítja (vagy legalábbis enyhíti) a sebeket.

37/N

nem, szerelmes se voltam még soha

és miért? gondolom félek a csalódástól

de nem tudom már melyik a rosszabb, szenvedni egy viszonzatlan vagy rossz kapcsolattól vagy meg se tapasztalni a jót, amivel járhat

na mindegy, azért nem adom fel

Az egész életem idáig 1 kivétellel erről szólt.

A leghosszabb idő, ami alatt túltettem magam az egyik esetben az 1,5 év volt.

Mindent az idő gyógyít be.

Voltam.

Stabil párkapcsolat és az oktatóm.

Valahol mélyen, még most se vagyok túl rajta, és másfél éve vergődöm. Egy olyan ember, aki minden szempontból csodálatos és nagyon tisztelem. Sok mindenben segített nekem a tudta nélkül.:) Kicsit csöpögős, de így van.

Most próbálok tovább lépni. Már nem fáj annyira, de még idő kell hozzá. Bár nem tudom, mennyi.