Nők válaszára lennék kíváncsi: Miért értékelik inkább azt a nők, ha a lényükért és a belsőjükért szeretik, mint a testükért meg a nemi vágyaidért?

Mert külsőre tetszhetek akár több száz pasinak is, de a személyiségem csak néhányat tud megfogni igazán, és ez sokkal értékesebb.

Aki a testemet szereti,ő nem szerelmes egyáltalán belém.Aki a lelkemet is,ő igen.

Nézhetek én ki akármilyen jól és lehet akármekkora nemi vágyam, mindig lesz valaki, aki nálam jobban tetszik a páromnak ránézésre, aki másképp, még többet akar szexelni. Na meg ha folyamatosan ugyanazt a festményt nézed, akkor hiába szép az a festmény, nem fogod annyira értékelni. Bezzeg ha mondjuk az 5 éves kislányod festette, lehet, hogy nem annyira kidolgozott és gyönyörű, de mégiscsak többet ér, mint bármelyik híres művész képe. Azaz, ha csak a külsőt és a nemi vágyat értékeled bennem, akkor nagyon hamar meg fogsz unni, mert nincs mögötte tartalom, ami összekötne. És tapasztalataim szerint azért a férfiember is fáradt néha, rossz kedvű, stresszes, nem tud éveken keresztül heti minden nap napi 3x szexelni, ezt az állapotot csak rövid távon tudja (az átlag) fenntartani. És mi van akkor, amikor beteg, amikor én beteg vagyok (és emiatt csúnya), nincs kedve, lehetősége szexelni? Akkor mi tart minket össze?

Mert 80 évesen már csak a beszélgetés marad, hol van akkor a test meg a nemi vágyak? A pasik talán nem igénylik, hogy ne csak a farkukért meg a pénzükért szeressék őket? Belegondoltál már, mi van ha a kapcsolatban az egyik fél lerokkan, vagy lebénul? Ott mi lenne, ha csak a testet meg a vágyat szerették volna benne? ...

mert utóbbi esetben csak egy tárgynak érzem magam amit használnak, az meg nem jó érzés.