Azt hiszem, elrontottam. Ti mit tennétek?

Előre is bocs, hosszú lesz.

Szóval együtt éltem egy sráccal, nagy volt a szerelem, mikor költöztünk. Közel 3 éven át tartott, minden szép és jó volt, aztán elkövettünk mindketten sok buta hibát, és mikor már partner lett volna abban, hogy megoldjuk, én elfordultam tőle, szakítottunk. Ez volt lassan egy éve.

Közös a munkahelyünk, jó barátságban maradtunk. Szépen mentünk szét, egymást ölelve bőgtünk, hogy nagyon elrontottuk.

Most újabban kezdem azt érezni, hogy meg kellett volna próbálni, hogy nála jobban soha senkiben nem fogok bízni. Ő volt és ő maradt a legjobb barátom, nála csak édesanyám tud többet rólam, és ő sem minden téren. Vele képzeltem el az életem és a környezetünk is azt hitte, mi egymásnak vagyunk teremtve. Közös gyerekeket akartunk, hosszú távú terveink voltak.

Utólag tudom, olyanon mentünk szét, amin nem lett volna szabad, és félek, ő volt az, akit nem lett volna szabad elengedni.

Szerintem ő sincs túl rajtam, viszont bántani nem akarom. Édesanyám szerint melegítve csak a káposzta jó, habár ő saját fiaként szerette.

Igaza van, és hagyjam, legyünk túl egymáson és felejtsük el, vagy próbáljam meg visszaszerezni?

23n