Mit csinálna egy nő, ha éppen első randin lenne férfival, akinek megszólal a telefonja, és épp a férfi édesanyja hívná, hogy hol van már ennyi ideig otthonról?

Én azért nem lennék ennyire végletes - bár attól is függ, hogy a srác hogy tud reagálni.

Elsőre nyilván kínos mosoly lenne a válasz, de ha képes arra, hogy elpoénkodja, ill. ebbe belefűzzön egy olyan hozzáállást, hogy érezzem, nem azért anyucipicifia, mert nem bír róla leszakadni, hanem csak épp X okból otthon lakik, akkor nincs gond.

Engem nőként ugyanúgy felhív anyám, mert neki fixa ideája, hogy ha otthon lakom, akkor ő irányíthatja az életemet. Ezzel meg ugye a bólogatáson kívül nem sokat lehet tenni, ha épp az utca közepén (vagy épp más társaságban) hív fel, mert nyilván nem ott állok neki balhézni, hogy hagyjálmárbékén... Szóval, teljes mértékig meg tudok érteni egy hasonló szitut.

Feltéve persze, hogy tényleg nem anyupicidrágájáról van szó, aki még pisilni se mer kimenni egyedül... :) De remélem a leírásod alapján, hogy nem.

25N

#11: ha küzdelem van belőle, az már rég rossz. Türelmesen elmagyaráznám nekik, hogy miért nem szabad így magukhoz láncolniuk, és megpróbálnám megfelelően megerősíteni abban őket, hogy ettől függetlenül szeretem őket és rendszeres kapcsolatban maradok velük. A határokat világosan meghúznám.

Ezek után pedig megint nincs helye küzdelemnek és nevelésnek, mert egyszerűen kész helyzetben lennének, addig engedném csak a befolyásukat, ameddig kijelöltem. Ha ezt megértik és elfogadják, akkor nagyon jó, ha nem értik és nem fogadják el, akkor sajnos nehezebb a dolguk, de részemről korrekt és világos a dolog.

Nem látom, hogy hogyan tudnának ezek után "a fejemre nőni". Az nyilván kell, hogy ne otthon lakjon az ember.