Mit csinálna egy nő, ha éppen első randin lenne férfival, akinek megszólal a telefonja, és épp a férfi édesanyja hívná, hogy hol van már ennyi ideig otthonról?

Randin elég bunkó dolog telefonozni, főleg ha nem valami fontos halaszthatatlan munkaügyben hívnak, de akkor is minimumra csökkentve.

Kihangosítva telefonálsz?

Nem kezdek gyerekekkel, anyuci pici fiacskaitol pedig ugy menekulok, mint a tuzes vastol.

Kovezzetek meg, de felnott ferfit szeretnek magam melle, nem kisfiut. Tessek onallosodni es elvagni a koldokzsinort, mielott kapcsolatba kezdesz.

Én azt szeretem, ha egy kapcsolatban két felnőtt ember van. Aki nem tudja megfelelően kezelni a szüleit, az nem nőtt fel. Az akkor menjen haza, és éljen úgy, mint egy csecsemő. Más az, hogy ír az anyjának, akivel amúgy együtt él, hogy ma éjjel ne várj, nem megyek haza, mert a világ veszélyes, persze. De azért ne essünk már át a ló túloldalára, hogy a randi közepén anyuci számonkéri, hogy nah, hol van már...

Van egy pont, ami után nem egészséges az ilyen kapcsolat.

>Van egy jó ismerősöm, akit azonban az anyja hív telefonon, ha nagyon későn ér. Ilyenkor jobb, ha bekapcsolva tartja, mert még képes és a lányt is felhívja. Egyetlen gyerek, elvált családból, az apja már nem él sajnos, ezért az anyja mindenhogyan próbálja magához láncolni, nem tudja levakarni magáról.

Itt van a hiba. Az anyukának szépen meg lehet szabni a határokat, ha tetszik neki, ha nem. Rendszeresen telefonálni lehet vele, meg lehet nyugtatni, hogy minden oké, de aki hagyja, hogy így a fejére nőjön, és ennyi idő után sem tesz semmit, az vessen magára.

De ha nagyon a konkrét szituációról beszélünk:

1. nem venné fel a telefont a srác helyében.

2. felvenném, de elintézném egy mondattal (most nem jó, majd hívlak, puszi).

Randin nyilván kicsit hülyén veszi ki magát, ha valaki anyucival karattyol.